Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Jég velem

2016. január 14. 06:17 - regulat

totyogómód

Van ez a cipőre rögzíthető eszköz, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk hágóvasnak (de valójában, csak hasonlít a hágóvashoz), és ami azt a célt szolgálja, hogy az egyszeri futó, túrázó jeges utakon való könnyebb közlekedését hivatott szolgálni. Most kéne a képnek jönnie, hogy én milyet használok, de az elmarad…

teligyermekvasut.jpgAz van ugyanis, hogy bár évek óta lehet ilyen csúszásgátlókat kapni, és én minden évben el is határozom, hogy veszek, aztán valahogy kimarad. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ezt mindig egy tortúrás jégen futás után határozom el, majd mire érkezésem lesz venni, hol van már a tavalyi jég…
Ez a húzó halogató taktika már tavaly is érdekes helyzetet idézett elő a BUÉK 20 TT-n, de ott az idén az időjárás velünk volt.
De csak azért, hogy egy héttel később simán kiröhögjön.

A tavalyi kihagyás után, úgy döntöttem, hogy ismét ellátogatok a Téli Gyermekvasút TT 20 kilométeres távjára (MTSZ: 45 pont; rendező: Zöldgömb Sport Klub és Balázs Eliza), bár tartottam a tömegtől. Így utólag azt kell mondanom, hogy tartottam volna inkább az ónos esőtől… ami a tömeget távol tartotta ugyan, de úgy látszik én semminek sem tudok örülni.

Szokásomhoz híven, még a tervezgetés időszakában elővettem a régi itinert. Ebből láttam, hogy a rajthelyszín megváltozott, a túra hosszabb lett és összementek a budai hegyek, mert a szintemelkedés is kevesebb lett vagy negyven méterrel. Hja kérem, a természet folyamatosan változik.

hid.jpgA rajt előtt három dolgot tudtam: azt, hogy szerencsém lesz (igen, beleléptem…); azt, hogy kéne a hágóvas (igen, elcsúsztam…); és azt, hogy ha már eddig eljöttem végigmegyek, az egyben PSE - Dreampower részleges csapatépítőnek is szánt túrán. Legalább Petinek volt esze és csúszásgátlója.

Elrajtoltunk, azt kell mondanom, hogy miután túljutottunk a Gyermekvasút Széchenyi hegyi megállóján, még futni is tudtam. Igaz nem sokáig, Mert a Normafa megálló után, először is felsegítettem magam (esésnek nem nevezném ezt a lassú talajfogást), az Eötvös út tükörjegén úgy közlekedtem, mint aki beszart… Az első ellenőrző pont után át a Székelykapu alatt és végre lehetett kocogni. Akkor még nem sejtettem, hogy másnap már ujjnyi jég fedi ezt a területet.
Szóval óvatos kocogás Makkosmárián át a Szépjuhásznéhoz… újabb alig áthatolható terület a Szépjuhászné előtti parkoló. Itt azért aggódtam kicsinyt a ránk váró Nagy-Hárs-hegy kerülés miatt is, de igazából, csak a Kis-Hárs-hegy utáni szakasz volt kellemetlen, mondhatni tükörjég.

 

Csak visszaértünk az állomáson lévő ellenőrzőponthoz, de várt még ránk a János-hegy és onnan lefelé a zöld háromszög, ami lévén tériszonyos vagyok egy-két pontján jég nélkül sem egyszerű számomra.

gyermekvasut.jpg

A János-hegy sokáig egyszerűbb volt felfelé, mint gondoltam aztán belefutottunk egy családba, két vagy három szabadonfutó jerekkel, meg eggyel apuka hátán… Irigylem a gyerekeket, hogy nem félnek… hiányos a félelem érzetük. Mondjuk apukáról nem tudtam eldönteni, hogy csak egyszerűen rutinos, hogy a gyerekkel a hátán vígan bóklászik a jégen, vagy csak vakmerő… a rutinosnak szurkoltam.

Azzal, hogy félreálltam előlük abba a helyzetbe kerültem, hogy a jégen állni még csak-csak bírtam, de elindulni… csak lefele ment volna, de ugye a cél az Erzsébet kilátó volt. Nehezen, de megoldódott.

A zöld háromszögön lefelé vezető útról szerintem még fogok álmodni… és nem a Tündér-szikla feletti lépcsőről, mert annak csak az eleje volt alig járható. Utána a Disznófő mellett felkapaszkodni Anna-rétre nem volt nehezebb, mint sárban.

Aztán totyogás. A szánkók által jegesített zöld sávon, alig bírtam közlekedni, és én marha még ki is csúszkáltam a Rétesező előtti helyre, ahonnan mostanság panorámát szokta fényképezni, hogy megörökítsem a semmit.

turazok.jpg

Nem mellesleg, az Anna-rét mentén végig az volt a fóbiám, hogy egyszer csak a ködből elővágódik egy ródli és engem afféle tekebábúként sodor le a hegyoldalon.

Az időközben elállt ónos besőnek és az eltelt bő három és fél órának, no meg a helyi erők jégmentesítési szándékának köszönhetően aránylag járható úton jutottunk vissza a célba.

3:58:31 tulajdonképpen siralmas.... 

Veszek hágóvasat… asszem.

Itiner: A térkép és a táblázat a szöveg nélkül is végigvisz, ráadásul a táblázat szakaszolt. 5 pont Útvonal: Ónos eső nélkül könnyű, jól követhető. 5 pont. Frissítés: Nekem teljesen jó volt, ilyenkor a lényeg a tea a célban. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.

Pontozható plusz, futóbarát a 6 km/h-nál gyorsabban nyitó pontokkal. Letölthető itiner van, track nincs. Viszont csomagmegőrzés volt, így összesen: 18+2 pont.

(Cross-poszt: itt)

gyemekvasuut.jpg

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr198267498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rehlaci · Http://Futoikrek.blog.hu 2016.01.14. 07:18:08

Felsegítettem magam :-) Ezen kb 5 percig röhögtem. Nagyon jó szórakoztató írás!

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.01.14. 09:07:48

@rrroka: hoppá, nem is, mert eszerkettőcáért van az L-es.

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.01.14. 10:27:49

@rrroka: Hasonlót vettem a nagy kék sportszeráruházban, de hosszú távon a lánc lesz a megoldás... ennek szerintem ki fognak potyogni a színes kis gombjai...

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.01.14. 11:38:00

@rrroka: A nagy kéknél nincs... és az drágább is.
süti beállítások módosítása