Nem is tudom, hogy ezt az időszaki beszámolót a porcerősítő kúráról minek is minősítsem. Azt hiszem a részleges győzelmi jelentés a helyén való, avagy mi az érdekes abban, ha látszólag nem történik semmi.
Mert, mint azt a korábbi posztban is írtam, ebben a dologban az a legnehezebb, hogy látszólag nem történik semmi. Mert a porc, az önmagában nem fáj… az a csont, amit véd(ene). Nincsenek benne idegek, erek…
Már nyolc hete csinálom a kúrát abból a megfontolásból, hogy az életkorom (40+), és az aktív sportolásom is egyaránt célszerűvé teszi. Az utóbbi, csak hogy fényezzem magam, bő ezerhétszáz kilométert jelent futva és túrázva, bő négy hónap alatt.
És még előttem van nem egy negyven, ötven kilométer feletti túra, amin futni szeretnék… úgy, hogy nem fáj.
Na jó, igazából most sem fáj, csak érzékeny. Úgy negyven kilométertől. Különösen lejtőn… Azt hiszem, a fájdalom, az ilyen kúráknál a legjobb motiváció, mert az ember úgy érzi, hogy ha nincs baj, minek szedje… Én általában ezért is adtam fel eddig a porcerősítő kúrákat. De most kitartok. Ezért is részleges győzelmi jelentés ez a poszt.
És mivel megígértem, hogy beszámolok a kúráról menet közben is, most azon jár az agyam, hogy mit is írjak, amikor lényegében nem történik semmi, mert a hatóanyagnak, a porcot érintő keringési rendszer híján, kell uszkve négy hét, mire célba ér.
Mennyivel egyszerűbb egy sima fájdalomcsillapító. Fáj. Beveszem. Várok. …és egyszer csak nem fáj.
[Vagy a pálinka, az ugye végig kúszik a szájból a nyelőcsövön át, mintegy átmelegítve azt, a gyomorig ahol megül. A bódítás később jön…]
De érezzük a hatást. Viszonylag hamar. A porcerősítőnél nem… Ott más hatások vannak.
Az egyik első hatás, amikor kiderül, hogy egy ilyenbe belefogtunk, a jó barátok hatása. Valószínű, hogy a porcerősítés is olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá, de csak az a fránya glükozamin-szulfát, kondoritin-szulfát csinálja…
De komolyan, tiszta jóindulatból szinte mindenki tud egy hatékonyabb, vagy olcsóbb szert. Én tényleg érzem a jóindulatot, de csak azt tudom mondani, hogy én a Cartinorm mellett többek között a hatóanyag tartalom miatt döntöttem.
A más, vagy olcsóbb glükozamin-szulfátot tartalmazó készítmények
Több helyen olvastam, hogy a javasolt mennyiség a kúra jellegű porcépítésnél 1500 mg. Már az artrózisos betegek, vagy a veszélyeztetett csoportok esetén. Én az utóbbiba sorolom magam.
Ráadásul az árakat is csak a hatóanyag tartalom alapján tudnám összehasonlítani, és azt meg nem akarom, mert különben minden készítmény más egyéb összetevőket tartalmaz. Nem értek hozzá. Na! De azt tudom, hogy azonos mennyiségű glükozamin-szulfátra számolva, nem minden olcsóbb, ami olcsóbbnak tűnik.
Az alternatív szerek, gyógymódok: ebből három is lett, bár az egyik az tulajdonképpen a más glükozamint-szulfátot tartalmazó szerek közé tartozik:
- A zöldkagyló kivonat: aminél a hatóanyag ugyanaz, csak természetes, hiszen az egy tengeri kagylóból kerül kivonásra. Így akinek fontos az előállítás mikéntje, azt megértem, hogy ezt választja. Bár ennél is ahány készítmény annyi hatóanyag tartalom…
A hialurunsav: ami remek kenőanyag, szerintem, mivel édesanyám is ezt kapta, amikor nagyon fájt a térde, igaz nem kapszula, hanem injekció formájában. Persze megint bajban vagyok, mert nem érzem azt, hogy kenőanyagra lenne szükségem, hiszen mozog a térdem rendesen, és nem is fáj általában.
Az étkezési zselatin: ezt a javallatot megkaptam pakolás formájában, kapszulába, és hogy igyam meg vízben oldva, mert csodát tesz. Csak, hogy tisztázzuk, én még úgy tanultam, hogy az étkezési zselatin alapanyaga csontőrlemény, azaz segíti a kalciumpótlást, de glükozamint egy milligrammot sem tartalmaz.
Mindezt nem azért írom, hogy bárkit lebeszéljek a hite szerinti alternatívákról, csak próbálom elmagyarázni, hogy én mi alapján választottam, amikor a prevenciós kúrához kerestem a szert.
A porcerősítő kúra másik hatása, az tulajdonképpen vicces... Bizonyítandó, hogy, ha nem is minden fejben dől el, de az agyunk sok mindent tud befolyásolni.
Mint mondtam, nekem nem fáj… t.
Ugyanis a negyedik hét elteltével, amikor elkezd célba érni a hatóanyag, akarva-akaratlan arra kezdtem koncentrálni, hogy „ugye hat..”, „ugye jobb…”, „ugye…”
És elkezdett fájni a térdem.
Komolyan.
Annyira arra koncentráltam, hogy most már kell érezni valamit, hogy elkezdtem fájdalmat érezni, ami ellen való a kúra.
Ez volt az a második pont, amikor majdnem feladtam. (az első pont az volt, amikor elfogyott az első doboz Cartinorm...) Mert minek szedjen olyat az ember, ami nem hogy nem hat, hanem még rosszabb lesz? Komolyan el kellett beszélgetnem magammal, hogy ne minden lépésnél a térdemre koncentráljak.
A hetedik hét végén volt egy negyvenes túra, a nyolcadikon egy ötvenes… mind a kettő komoly emelkedőkkel és lejtőkkel. Tudom a "komoly" az relatív, de ezek a kaptatók, lejtők nekem már komolynak számítanak.
…és most úgy érzem, hogy jobban bírtam a végén a lejtőt! Persze a kezdeti siker érzésének ne dőljünk, dőljek be, elvégre, bármennyire is jó lenne, ez nem az a készítmény, ami rapid módon hat. Mint említettem négy csak ahhoz kell, hogy célba érjen… és építeni, reparálni csak utána kezd el a hatóanyag.
Mindenesetre most azt érzem, hogy bár előtte sem volt rossz, de most jobb
És most zsinórba jönnek az ötvenes távok… Majd meglátjuk.