Az úgy volt, hogy vettem egy, akarom mondani két botot… mert a nordic párban jár. Szóval lecseréltem az eddig használt túrabotokat. Így lett egy pár Komperdell Carbon Balance botom.

A színe, az nembajhogyzöld. Bár szerintem ez lényegtelen információ.

Viszont az új botot ki kell próbálni, és a hétvégére nem igazán láttam olyan túrát, amelyik ár-érték arányával megdobogtatta volna a szívem. Illetve egy megdobogtatta, de az inkább infarktus veszélyes helyzet volt. Első rendezésre kicsit sokat kértek, már ahhoz képest, amit ígértek.

Ilyenkor jönnek az ismétlős útvonalak. Mondjuk Csillaghegyről a P85 útvonalán Dobogókőig. Halkan jegyzem meg, hogy  Csobánka után a Tölgyikrekig, hát vagy rutin kell, vagy szerencse... Nekem szerencsém volt. Dobogókőn egy hotdog, meg egy kóla, aztán a kéken le a Szent-kútig, onnan a zöldön be Csobánkára, és ha nem jön a busz, irány Pomáz… jött.

Ez így bő negyvenkilenc kilométer, meg hét óra és még éppen hogy nem negyvenöt perc, vagyis ez volt a botavató.

Még szerencse, hogy nem volt meleg.

A képek nagyban, szokás szerint: itt, szöveges beszámoló nem lesz.