Ez a blog már elég rég óta úgymond eseményekről szól. Futóversenyekről, teljesítménytúrákról. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek a fejemben, vagy a lábamban (nézőpont kérdése) más útvonalak, amiket edzésként, vagy csak a magam örömére ne járnék.

Mindenkinek megvannak a kedvenc, bejáratott útvonalai ahova rendszeresen visszatér. Én is, mint oly sokan a Panoráma-körön kezdtem, meg futottam sokszor Balboát, de most inkább egy olyan útvonalról írnék, ami futókörökben nem annyira elhíresült, bár az is lehet, hogy csak nincs elnevezve. Én az edzésnaplóban egyszerűen csak Rétes-körként emlegetem.

Ez egy 9,6 kilométeres, 492 méter szintemelkedésű körtúra útvonal, ami a tömegközlekedéssel (21, 21A autóbusz) is könnyen megközelíthető Normafától indul és oda is tér vissza.

Tulajdonképpen a Vár a mikulás túra középtávjának a nyomvonalát követi (én a hosszúról írtam a minap), csak éppen az ellenkező irányba. Praktikus, például azért mert a vizet nem kell otthonról cipelni, elég a kulacsot (már aki igényel folyadékot ezen a távon) megtölteni induláskor.

Az útvonal a Síházzal szemben, a Székely kaputól egy kellemes lejtővel indul a zöld kereszt jelzésen. Futóknak ideális bemelegítés. Kivétel az olyan tükörjeges téli napokat említeném, mint az idén karácsony másnapja, mert olyankor bizony hágóvas, vagy szöges cipő nélkül ez az út… erősen törésveszélyes lehet.

Szóval zöld kereszt. Ez vezet a Makkosi-rétig, ahol jelzést váltunk, jobbra, a piros sávra és az Angyalok királynéja kegytemplom bejáratával majdnem szemben nekivágunk az emelkedőnek.  A következő, majd két kilométeren kellemes, komoly erőfeszítés nélkül futható útvonalon vezet. Kedvenc részem a Meredek-csúcs alatt futó lejtő, ami éles balkanyarban végződik. Utána csatlakozik be a sárga sáv jelzés. Az együtt haladó két jelzés jobbra fordul, és amikor szétválik, mi már a sárga sávot követjük a Kis-kőfej, vagy inkább az egyszerűség kedvéért a Szépjuhászné irányába. Ezzel tulajdonképpen megkerüljük a János-hegyet, csak azért, hogy úgy a hatodik kilométernél visszaváltsunk, jobbra a piros sávra, és innen, egy mackós emelkedőn másszunk fel a János-hegyre.

Az útvonal legmagasabb pontja az Erzsébet-kilátó.

Ezt megkerülve egy meredek lépcsőn vezet lefelé az út. Bevallom, amikor futok, ezt ki szoktam hagyni és inkább az aszfalton megyek le a Libegőig. Gyorsabb és kényelmesebb.

A Libegő épületében büfé, vele szemben a játszótér sarkán kút… ha valaki megszomjazott volna, az eddigi alig nyolc kilométeren. Itt váltunk utoljára jelzést. A kék körsétát követve érjük el ismét a Normafát.

Én a bal oldali utat szoktam választani, ami általában nagyobb a tömeg, de az Anna-rétnél ez az ág lekanyarodik a Szent Anna kápolnához, és utána parton haladva éri el a rétesezőt. Édesszájú vagyok, úgyhogy, ha nyitva van, és nincs túl nagy sor, akkor nem hagyom ki, ez számomra a jutalom az út végén.

Rövid egyszerű útvonal, futva bő egy óra, de kényelmesen gyalogolva sem több háromnál. Kivéve, ha tíz méterenként talál az ember valami megcsodálni, lefényképezni valót, mert akkor bármennyi is lehet.

Halkan jegyzem meg, hogy azok, akik elhagyatott helyen szeretnének egy romantikus sétát… nos azok menjenek másfelé, mert ez az útvonal romantikus lehet, de elhagyatott… talán csak esős hétköznapokon.

És akkor némi hasznosnak szánt információ.

Az útvonal:

A szint:

...és egy amolyan itiner féle:

*a fotóért köszönet Solymosi Beusnak!