Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Az évzáró verseny

2017. január 05. 05:58 - regulat

malacvágta

Az év első bejegyzése ezúttal sem amolyan összegző írás, hanem beszámoló az év utolsó versenyéről. Bár ez utóbbi csak a lustaságomnak köszönhető, hiszen a szombatra eső december 31-én még számtalan versenyből választhattam volna, de nem volt kedvem.

malacvagta_rajtszam_kicsi.jpgÍgy az év utolsó versenyére maradt a hagyományosnak nevezhető, Dél-Pesti verseny, az immár IX. Előszilveszteri Malacvágta a Bókay-kertben, a XVIII. kerületi önkormányzat és a Lőrinc 2000 SE rendezésében.

A vágta elnevezés jól jellemzi ezt az öt kilométeres versenyt, nem csak a rövid táv miatt, hanem az erős mezőny miatt is. Ráadásul az idén először pénzdíjas is lett a rendezvény, ami még erősítette a hagyományosan erős mezőnyt.

Persze a pénzdíjas kiírás önmagában is megérne egy posztot. Már az, hogy ez most jó, vagy nem jó a magamfajta szerelemből futó amatőrnek, hiszen, ahol pénzdíj van, ott megjelennek a „profik”. Mert mi másnak neveznénk a Benedek-Team kenyai futóit?

Megértem azokat, akiknek ez elveszi a kedvét, hiszen így a dobogóra állás esélye szinte a béka seggével konvergál, de engem valahogy nem zavar, sőt valahol örülök neki. Szerintem az erős mezőny inkább emeli a verseny színvonalát. Kihívást, motivációt jelent. Engem is az motivált ezen a pénteki napon, hogy minél tovább húzzam lekörözés nélkül.

Az egyesületünkből, a Pénzügyőr SE-ből minimum hárman ott voltunk a rajtban. A versenyzőket elnézve akkor még azt hittem, hogy van egy árnyalatnyi esélyem a korosztályos dobogóra, hiszen ennek a versenynek a kiírása két nappal előre hozza a korosztály váltást, így életemben először, mint 50+-os versenyző futottam.

malacvagta_tea.jpgA verseny, lássuk be, kinőtte magát, hiszen majd száznyolcvan fő állt rajthoz 12:20-kor (ez persze nem csak a pénzdíjnak, hanem az ingyenes nevezésnek is köszönhető).

A pálya öt kör, ami a versenykapu trükkös elhelyezése folytán, könnyen elszámolható… az idén is többeknek sikerült, pont úgy, ahogy tavaly nekem.

Rajt. Az idén a középmezőnyből indultam, mert elfelejtettem, hogy bizony bruttó időméréssel kell számolni. Ez meg, a kapu és az első szakasz szűk keresztmetszete miatt igen csak lassú tolongást, és helyezkedést jelent, mindenesetre a rövid utcai szakasz végén, amikor visszaértünk a Bókay-kertbe, már a saját tempómat futottam, és úgy éreztem, hogy kivételesen nem is futottam el magam.

Az első két kör tulajdonképpen a fokozatos előzgetésről szólt. Meg arról, hogy ne szakadjak le nagyon Tigyi Laciról, akit elsőnek, max másodiknak tippeltem a korosztályunkból.

Ráadásul november óta nem igazán volt a futásaimban gyors futás, így a szokásosnál is nehezebb volt tartanom a 4’30” alatti tempót.

A harmadik kört úgy kezdtem, hogy most jön a lekörözés… jön a kenyai fiú. Jött is. Igaz, később, mint vártam, csak a kör vége előtt, de ez nem azt jelenti, hogy én voltam gyors, hanem azt, hogy neki volt elég a „lassabb” tempó. Amikor valaki cca másfél perccel gyorsabb tempóval fut el melletted, az olyan, mintha állnál…

És engem minden versenynél demoralizál, ha lekőröznek. Megfutottam a leglassabb körömet, a negyediket, aminek a végén a tudat, hogy most már senki sem köröz le, megint erőt adott a gyorsításhoz. Sajnos, gondoltam akkor, nem eleget ahhoz, hogy a befutóban beérjek két versenyzőt, akik közül az egyikről a végén kiderült, hogy már is az én korcsoportomba tartozik.

malacvagta_en.jpgCélkapu: 20:45 (hivatalosan 20:50 a bruttó időmérés miatt).

Amikor kikerült az előzetes eredménylista, úgy számoltam, hogy 4 másodperccel maradtam le a dobogóról… és legendásan utálok negyedik lenni.

Pedig ötödik lettem, ami azért jó, mert akkor az ember nem érzi azt, hogy lemaradt valamiről.

A késői rajt, no meg a délutáni családi miatt az eredményhirdetést és a tombolát már nem vártam meg, így nem tudtam azt sem, hogy az idén volt-e sült malac a győzteseknek… Volt három is, mert egyet tombolán sorsoltak ki a rendezők, így a tavalyi évvel szemben az idén még malacom is lehetett volna.

Szeretem ezt a versenyt, tökéletes évzáró, bár lenne két megjegyzésem:

Először is, tekintve a mezőny létszámát, és a chipes időmérést… jövőre igazán lehetne a nettó idő alapján rangsorolni az eredményeket.

Másodszor, a kiírásban szereplő ruhatár, tényleg legyen ruhatár, ne csak egy a táskák tárolására alkalmas helység, mert izé… Nem, nem hiszem, hogy a sporttársak más holmijához nyúlnának, de soha nem lehet tudni, hogy kit vonz oda a futókon kívül az ingyen tea és zsíros kenyér…

Remélem a 2017-es évet is a Malacvágtával tudom zárni. Mert szeretem.

malacvagta_ut.jpg

ami a földet tapodta: Asics-Gel GT 2000 4;

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

 

*A képért köszönet Mosonczki Péternek

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr7212092915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2017.01.05. 13:23:30

@rrroka: Hivatalosan, csak ősszel... ezért ez ilyen furcsa év lesz a korcsoportok szempontjából.

Ahol évre megy a besorolás, ott már 50+, ahol hónapra, ott csak októberben... a BSI-nél meg a Balaton félmaraton lesz az első senior3. :)
süti beállítások módosítása