Nem árulok el titkot, ennek a beszámolónak az az apropója, hogy versenyzőnk, Boros Peti lefutotta a Korinthosz 80 ultrát. Erről mesél:

Tavaly év végén döntöttem el, hogy nevezni fogok a Korinthosz 80 ultramaratonra, ennek a teljesítése lesz a célom a 2019-es évben. Maratonokat és 6 órás versenyeket már futottam, de mégis csak más egy ilyen ultrát teljesíteni, mint egy 500 méteres körpályán körözni. A cél kitűzve, nevezés leadva, kezdődhet a felkészülés.

Tisztában voltam vele, hogy ha szintidőn belül célba akarok érni, változtatnom kell néhány dolgon:

• A nevezéskor 98 kg voltam, nem is tudtam emiatt - magamhoz képest - gyorsan futni, meg hamarabb is elfáradtam. A rajtvonalba már 83 kg-val álltam oda.
• Rendszertelenül futottam, ezért szükségem volt egy edzéstervre. A tervet Szöllősi Renátótól kaptam meg. Szépen gyűltek a km-ek, gyorsultam is, rendben volt a dolog.
• Az előző maratonokból, 6 órásokból tanulva, fejben is meg kellett erősödnöm, hogy egy kis fájdalom, vagy megingás után ne a séta és a nyavalygás jöjjön, hanem képes legyek a problémákat minél hamarabb megoldani. Rengeteget tanultam ultrafutó példaképemtől, Zahorán Jánostól a futásról, a frissítésről, a problémamegoldásról, illetve ő az az ember, aki mindig tud motiválni, mindig tud egy-két jó szóval biztatni.

A versenyig megfutottam egyéni legjobb időimet minden távon: 10 km-en 4, félmaratonon 5, maratonon 15 perccel, 6 óráson pedig 5 km-el futottam jobbat, mint a tavalyi eredményeim. Ezek alapján magabiztosan és bizakodva vártam a nagy napot. Nagy elvárásaim magammal szemben nem voltak, szerettem volna tisztességesen végig menni a pályán, és 09 óra 30 perc alatt beérni a célba.

2019. augusztus 15. (csütörtök)

Megérkeztem Szekszárdra, bejártam a belvárost, megkerestem a rajt helyszínét és a versenyközpontot. A rajt helyszínén már kint volt rajtkapu, és itt egy nagyon megtisztelő dolog fogadta a futókat: minden egyes indulónak felkerült a neve a rajt/cél kapura. Hihetetlen érzés volt látni a nevemet olyanok mellett, akikről eddig csak olvastam, akik az ultrafutás elitjébe tartoznak. Extra motiváció volt ez számomra a sikeres teljesítéshez. Este kipakolása, pihenés következett, hiszen másnap elkezdődik az, amiről már hónapok óta beszéltem.

2019. augusztus 16. (péntek)

A 80 km-es rajt csak szombat éjfélkor volt, de én mindenképpen szerettem volna ott lenni a 160-as táv rajtjánál, ami délelőtt 11 órakor volt. Szerettem volna látni gyulai futótársaimat, Ignácz Mariettát, Szigeti Zolit és Görgényi Andrist elrajtolni. 10-kor átvettem a rajtcsomagomat, majd mentem a rajthoz, ahol már nagy volt az izgalom, mindenki készülődött a nagy útra. Ha mással nem is tudtam, 1-2 biztató szóval próbáltam társaimnak segíteni. Marietta meg is jegyezte, hogy nekem most pihennem kellene az esti rajtig, de nekem az, hogy itt legyek fontosabb volt, mint 1-2 óra plusz alvás.

És 11-kor elrajtoltak! Libabőrös voltam a rajtnál, fantasztikus érzés volt látni azt a kb. 100 futót, akik vállalkoztak a 100 mérföld teljesítésére. Egyszer remélem, én is közöttük lehetek! Rajtot követően váltottam pár szót Maráz Zsuzsival, aki augusztustól az edzőm, megbeszéltük a pulzust, frissítést, örültem a találkozásnak!

Ezt követően megvettem a vacsorámat, gofrit és kólát, majd ebéd, és irány a szállásra, jöhetett a pihenés. Úgy terveztem, hogy majd egész délután alszok, de 1 óránál nem tudtam többet, már bennem volt az izgalom. Közben követtem a társaimat, merre járnak. Jó volt látni, hogy mindenki szépen halad előre, büszke voltam rájuk!

Este 6-kor összeraktam a ruhámat, frissítésemet, az előre leadandó csomagokat felcímkéztem, majd fél 8-kor indulás a versenyközpontba. Leadtam a frissítőimet, majd 8-kor Márkus Öcsi, a verseny főszervezője megtartotta az eligazítást számunkra, hogy tudjuk, mi merre hány méter. Fél 9-tól fél 10-ig várakozás, elköszönés szüleimtől, akik elkísértek a versenyre, majd indultak a buszok Bajára.

Baján a versenyközpontban átöltözés, összeraktam a táskáimat, frissítést. A rajtig lévő másfél órában pihentem, amennyire tudtam, illetve megvacsoráztam, nem akartam éhesen elindulni. A gofri és a kóla jó választás volt így utólag.

23:45-kor mindenki „becsippelt”, hogy mérni lehessen az időket. Ezután egy rövid, de megható megemlékezés következett: egy futótársunkra emlékeztünk, aki sajnos már nem tudott ott lenni velünk a rajtvonalban. A megemlékezés végén mindenki egyszerre kapcsolat fel a fejlámpákat, hirtelen nappali fény árasztotta el a rajt helyszínét. Szép pillanat volt!

2019. augusztus 17. (szombat)

00:00: RAJT! Elindultunk utunkra. Kb. 15-16 fok volt, ideális futóidő. Az első 10 km-et Baján a Pandúr-szigeten tettük meg. Még sose futottam éjszaka, így az elején sokat piszkáltam fejlámpámat, majd sikerült jól beállítanom, több problémám nem volt vele ezt követően. Valahol a mezőny közepén futottam az első km-eken, csak saját magamra figyeltem. Sajnos a gyomrom és a hasam nem volt az igazi, ez megnehezítette a dolgomat. Az első 10 km után átfutottunk a Dunán, majd irány fel a töltésre. Eltelt 1 óra, tempóm rendben volt. Ezt követően hosszú-hosszú egyenesek következtek a gáton. Örültem, hogy éjszaka van, hogy nem látom az egyenesek végét. Illetve akkora pára volt, hogy néha az orromig nem láttam el a fejlámpák fényében. A frissítőpontok pazarul meg voltak jelölve: a szervezők mécseseket gyújtottak a töltés két oldalán, nagyon szép látvány volt ez az éjszakában.

30 km-nél, a Sükösdi gátőrháznál vettem fel először egyéni frissítőmet, addig víz, gél és sótabletta volt a menü. Ki szeretném emelni a frissítőpontokon lévő segítőket: minden egyes ponton a verseny során, általam még sose tapasztalt odaadással, biztatással, segítéssel végezték dolgukat. Ahogy odaértem, minden egyes ponton megtöltötték a kulacsom, hogy addig is egyek, igyak, mindig volt egy jó szavuk a futókhoz, le a kalappal! Nem győztem nekik köszönetet mondani a pontokon.

Sükösd után átfutottunk a Szent László hídon. Itt lekapcsoltam a fejlámpámat. Egyszerűen (még a sötétben is) gyönyörű volt! A következő frissítőpont a híd lábánál volt. Jó hangulat volt a ponton, éppen Koncz Zsuzsa- Valahol egy lány című dala szólt, igazi „retro buli” hangulat volt (legalábbis nekem). Itt gyors frissítés, egy pohár kólát megittam, és irány tovább.  Ez a pont egy dupla frissítő pont volt, hiszen ez volt a 35 és 45 km-es CP is. A töltés túlsó oldalán már szembe találkoztam a gyorsabb futókkal és a 160 km-es hősökkel is. Első utam egy bokorba vezetett, megoldódott minden hasi és gyomor gondom. A következő CP már a táv felét jelentette, 40,5 km-hez 3 óra 50 alatt értem. Itt megittam egy általam már használt pezsgőtablettás izot, de ahogy lenyeltem, azzal a lendülettel majdnem ki is jött. Muszáj volt sétálnom pár percet, rendeződjek. Ez sikerült is, majd újra futás!

A maratoni időm 4 óra 05 perc volt, nem rossz, annyira nem is jó, de most itt a cél a sikeres teljesítés volt. Innentől fogva rengeteg futót megelőztem, az 05:30-as tempót tudtam mindig hozni, jól éreztem magam minden szempontból.

Következő pont a 45 km, semmi zene, semmi tánc. Meg is kérdeztem, hogy hol van Koncz Zsuzsa?! Még énekeltem is nekik a dalból, mire megkérdezte az egyik segítő: Ilyen jó a kedved, és ilyen jó tempót futsz? Élveztem a verseny minden percét, igazi kaland volt! Innen nem tudtam merre kell menni, megkérdeztem, azonban véletlenül rossz fele navigáltak. Lett kb. 300 méter és 2 perc pluszom ebből, de nem számított: megvan a helyes irány, csak előre!

Ekkor a gáton se előttem, se mögöttem nem láttam fényeket. Csak mellettem csattogott a villanypásztor az út szélén. Eszembe is jutott az Ultra filmből Simonyi Balázs azon mondata, hogy: „Mit keresek én egyedül az éjszaka közepén, valahol kinn a f….ba?”. Így éreztem, de nyomtam tovább. Következő pont már az 50 km volt, a Bogyiszlói rév átjáró. Itt felvettem egy száraz sapkát, amit előre küldtem a pontra, gyors ittam egy kicsit, addig a ponton dolgozó segítők bekeverték a frissítőm (nagyon köszönöm!), és mehetünk tovább. Az 50 km-t 04 óra 50 alatt futottam meg.

A következő néhány kilométer Bogyiszlóig unalmasan telt, még mindig nem láttam futókat, egyedül teltek a km-ek. Vagyis találkoztam Bogyiszló határában egy tehéncsordával. Gyorsan köszöntem nekik, hogy „Szevasztok Marhák!”, majd tovább. Bogyiszlóra beérve kivilágosodott, fejlámpámat kikapcsoltam. Itt találkoztam Mariettával, nagyon jó volt ismerőst látni. Váltottunk néhány szót, majd mentem tovább. Neki biztos már nem volt jó, de nekem jó volt látni a küzdelmét, igazi nagy harcos, minden elismerésem az övé! 55 km az enyém, gyors frissítés, mehetünk tovább.

A következő pontra 57,2 km-nél értem oda. Innen egy 7 km hosszú egyenes következett a gáton. Földút volt, nagyon megviselte a bokámat. De nagyon jól ment a futás, volt bennem energia még bőven. Itt bekapcsoltam MP3-lejátszómat, legyen egy kis zene, ezzel mulattam az időmet a célig. Következő pont 64 km, gyors frissítés, majd irány tovább. Ekkor a gáton elfogyott a keréknyom, földes, göröngyös rossz talaj volt. Egyszerűen nem tudtam rajta futni, nagyon fájt a bokám tőle, úgyhogy séta. Ez kb. 2x 1 km szakaszt jelentett. Ezen a szakaszon találkoztam Szigeti Zolival. Szintén örültem a találkozásnak. Zoli mondta, hogy rossz a gyomra, kínáltam azzal, amim volt, de sajnos nem tudott enni már.

Következő pont 71 km-nél volt, Sióagárdon. Itt volt az első pont talán, hogy fáradtságot éreztem. Gyorsan frissítettem, majd séta tovább, szintén keréknyommentes gát volt, próbáltam, de nem ment rajta a futás. Frissítő pontot elhagyva hátra néztem (nem is tudom miért), és láttam, hogy valaki fut a gát aljában. Néztem, és nem hittem a szememnek: Juhász Dani barátom volt az, egyszer csak megjelent a semmiből, pont a legnehezebb pillanatomban. Nem találtam a szavakat, nagyon örültem neki! Nem is mondta, hogy jön, de segíteni akart nekem, ilyen egy igazi barát, ezt sosem felejtem el. Danival váltottunk néhány szót, majd indult tovább a cél felé. Újra lett keréknyom, újra futottam, és meg sem álltam az utolsó, 77 km-nél lévő pontig. Ide 07 óra 44 perc alatt értem.

Majd jött az, amire nem számítottam! kb. 2 km hosszú hegyre mászás következett. Gyors sétával tudtam csak haladni, nagyon kemény volt ennyi futás után. De ahogy egy bölcs embertől tanultam, emelkedő után lejtő jön (ez így is lett), ott már ismét tudtam futni. Ez az út már a főtérre vezetett. Danival találkoztam kb. 79,5 km-nél, mutatta az utat, majd sietett a célba, ahogy én is.

A 80 kilométer 07 óra 58 alatt lett meg, innen már meg lesz! Még volt egy kis emelkedő ezen a szakaszon, de nem érdekelt, már máshol járt az agyam, a szívem. 8 hónap munkája, akarata, kitartása most vezet eredményre. Futottam a cél felé! A cél előtt a Béla király téren megkaptam befutószalagomat. A második szalagom a gimis szalagavató óta! Meghatódva néztem rá. Eddig a pillanatig minden egyes futásom során elképzeltem, milyen lesz megfogni, milyen lesz ezzel a szalaggal beérni a célba, és ez most valóra válik!

Befutottam! 08:05:07! Az a boldogság, amit éreztem, leírhatatlan. A célba ott van Édesanyám és Édesapám, Dani, gyulai futótársam, András Anna… micsoda boldogság! Először csippelés, majd megöleltem Márkus Öcsit, nagyon hálás voltam, hogy része lehettem ennek a rendezvénynek. Fotózkodás, öröm, boldogság, majd irány egy padra. Anna töltött nekem egy pohár kólát, már jól esett egy kis cukros trutyit, és nem vizet inni. Ezt követően elkészültek a képek, mindenkivel, majd evés, ivás következett. Egész úton az járt az eszembe, hogy ha beérek, milyen jó lenne egy doboz sört meginni. Megtörtént ez is!

Visszamentünk a versenyközpontba, felvettem a leadott frissítőimet, elmentem egy gyors masszázsra, majd irány vissza a szállásra. Néhány helyen azért kidörzsölt a ruha és a táska, nem volt kellemes, de ez ezzel jár. Ebédet követően pihentem 1-2 órát, majd elkezdtem készülődni a díjátadó gálavacsorára, amivel a szervezők lezárták a rendezvényt.

A vacsora remek élmény volt, minden egyes futót név szerint szólítottak a színpadra, hogy átadják a befutóérmet, oklevelet, Finisher pólót, a 160 km-es teljesítők pedig egy szép övcsatot is kaptak. Nagy élmény volt ott lenni, miközben kb. 200 ember tapsol. A díjátadás és a vacsora után pedig elindultam vissza a szállásra. Lezáródott ez a történet is.

Életem egyik meghatározó eseménye volt ez. Jövőre mindenképpen visszajövök ide! Az, hogy a 80-as vagy a 160-as távon, az még a jövő zenéje, azért jó lenne egy olyan szép övcsat... Dolgozok keményen tovább, alázattal, ahogy eddig is tettem.

Végezetül szeretném megköszönni a szervezők és a segítők odaadó munkáját, Családomnak, hogy elkísértek és támogattak, köszönöm Daninak, hogy eljött és segített. Továbbá köszönöm Zahorán Jánosnak, Maráz Zsuzsannának, és Szöllősi Renátónak a segítséget, illetve a Pénzügyőr SE-nek a támogatást!

..és akiket nem hagyhatok ki, az 3 ember, akik példamutató, emberfeletti teljesítményt nyújtottak saját határaikat átlépve. Minden elismerésem a Tietek: Ignácz Marietta, Görgényi András, Szigeti Zoltán!

További jó futásokat mindenkinek!

Boros Peti