Az előző Siófoki beszámolót azzal kezdtem, hogy harminchat futó képviselte ezen a hétvégén a Pénzügyőrt. Jani szombaton futott, István a klasszikus, azaz a vasárnapi félmaratont választotta. …és bár minden adott volt ahhoz, hogy megdöntse az eddigi legjobb idejét, ez mégsem jött össze.
Mondhatjuk azt, hogy nem a legjobb taktikát választotta. Vagy inkább azt, hogy nem ehhez a távhoz legjobb taktikát választotta, de a beszámolójában levonta a tanulságot. Azt hiszem.
De el leginkább a következő félmaratonján fog kiderülni. Mindenesetre azt mondja, hogy tanulságos verseny volt számára.
Ha Siófok, akkor Balaton, de ezúttal kicsit másképp. Fürdőruha és napszemüveg helyett futócipő és széldzseki. A BSI 2019-es szezonzáró futóversenyén a vasárnapi félmaratonon álltam rajthoz. A 10 órás kezdésnek köszönhetően nem kellett túl korán indulni. A Petőfi sétányon az őszi színekbe öltözött platánok és a versenyre érkező futók kavalkádja fogadott minket. A rajtcsomag átvételét követő bemelegítés után még átbeszéltük a stratégiát és elkezdtünk közelíteni a rajtzónák felé. Egy gyors indulás után 4:45 perc/km körüli tempót tűztem ki célul. Váci futótársammal együtt vártuk a startot az 1-es rajtzónában. A futólegendák (Monspart Sarolta, Bogár János és Bódis Tamás) megérdemelt ünneplését követően még nagyobb lelkesedéssel vágtunk neki a távnak.
Abban egyeztünk meg, hogy az első néhány kilométeren együtt futunk gyors tempóban, ami olyan jól sikerült, hogy 4:13 percnél már a második kilométert kezdtük meg. Ahogy az útvonal visszakanyarodott a versenyközpont felé, vidáman integettünk és pózoltunk a kamerának. Ekkor még nagyon éreztem a lábamban a lendületet, így az átlagsebesség maradt 4:15 egészen a negyedik kilométerig, ahol jeleztem futótársamnak, hogy én ráállok a tervtempómra. Kölcsönös "Hajrá!" után leváltam a bolyról és tartottam is a 4:45 perc/km körüli tempót sokáig.
Az ötödik kilométer 21 perc 50 másodperc lett, ami nincs messze a legjobb időmtől (21:28) ezen a távon, így a lelkesedésem egyelőre töretlen volt. Ekkor még nem sejtettem, hogy mi vár rám később. Úgy terveztem, hogy a gyors kezdés ellenére tudom majd tartani a tempót, ami a táv 2/3-áig sikerült is. Már a tizennegyedik kilométernél éreztem, hogy mintha kicsit furcsán viselkedne a futómű, de még nem aggódtam nagyon, mert bár kicsit lassultam, ez nem volt jelentős. Azután jött a 16. kilométer és azt éreztem, hogy nem tudok olyan tempóban futni, ahogy szeretnék, bármit teszek. Eddig frissítettem többször a futóövemből, de ekkor már igénybe vettem a szervezők által biztosított frissítőpontokat is. Azonban az első négy kilométer megbosszulta magát. Az átlagsebességem menthetetlenül nőtt. Egy ideig ez még nem volt olyan nagy probléma, de amikor a tervtempó fölé ment az átlag, akkor már kezdtem aggódni, különösen, hogy azóta sem sikerült gyorsítani. A célom ugyanis a pár hónappal ezelőtt Budapesten teljesített időm (1:41:37) elérése vagy javítása volt. A második körben a Balaton partján elhaladva már elengedtem ezt a célt és próbáltam élvezni a futást, hiszen a látvány kárpótolt mindenért.
A verseny mindenesetre tanulságos volt és megfogadtam, hogy a jövőben az egyenletesség lesz a mottóm. Bár sokaktól hallottam természetesen, úgy gondoltam, hogy ez nálam máshogy működik. Eddig minden versenyen a gyors rajt elvét követtem, de most eljött a változtatás ideje. Az utolsó kilométereken már az örömfutásé volt a főszerep. Ez nagyban volt köszönhető a siófoki szurkolóknak is, akik ismeretlenül is sok erőt adtak. Majd jött a célegyenes és a visszanyert lelkesedéssel és tanulsággal a futóövemben értem célba 1:46:44-el.
A gratulációkat és az érem átvételét egy finom pizza követte. Ezzel zártuk ezt a hangulatos és élmény dús versenyt és az idei futószezont az őszi Balatonnál.
Dr. Szőllősi István
