Az biztos, hogy már tavaly is sejtettem, amikor beértem Solymárra, hogy majd a 2015-ös év húsvétja sem telhet el túrázás nélkül. És még csak nem is a hol volt a bizonytalan, hanem a mennyi… Aztán jött a Rákoscsaba terepfutás, és bevallom a túra is veszélybe került.

Nem részletezem. Sőt, akit nem érdekel, az nyugodtan ugorjon egy bekezdést. Ugyanis a terep félmaraton után rosszul lettem, és bár nem kívánnám részletezni, azt azért elmondhatom, hogy ez esetemben jelentős kalória, és folyadékvesztéssel járt. Vasárnap dél körül még erősen azon gondolkodtam, hogy ha továbbra sem eszem semmit, akkor másnap maradni kéne a fenekemen.

Nem így lett, de a hosszú távot mégsem mertem bevállalni, így az idén is Solymáron fejeztem be a Tojás 30/A (MTSZ pont: 59, rendező: MVTE, Jávor Zoltán és Kimmel Péter) túrát.

Az előzmények ugyan sejteni engedték, hogy ez most nem lesz olyan tempós futás, mint a tavalyi, de én hittem magamban, holott azt azért be kéne látni, hogy ötvenhez közeledve egyre kevésbé gyorsan regenerálódik az ember. Tavaly három órán belül értem Solymárra. Idén is ezt terveztem, de a reális időnek azért a hasonló nehézségű TA-RAM teljesítését tartottam… így megint 190 perc lett a hivatalos terv.

A túra első fele egy tipikus city trail pálya… sok lépcső, sok aszfalt, néha erdős foltok. Nyolc előtt pár perccel indultam a Városmajorból a zöldön… mondjuk, ez a túra csak a zöldön megy, így nagyon szöveges segítséget nem is kell igénybe venni, ha az ember kicsit már megismeri a Budai-hegységet, viszont a táblázat néha határozottan erősíti a lelket.

Tehát irány a Martinovics-hegy… addig lépcső, aszfalt, lépcső… szívás. Hej de megértem, akik csak a Normafától indulnak… Az első ellenőrző pontnál a túrázókat döbbenten néző ebek… ilyenkor a futó óvatos, mert az semmit nem jelent, hogy ember van náluk.

Végre egy kis erdei környezet. Tényleg kicsi… és föl, és le, és valahogy mindig többet föl, mint le, és rohadt sok a lépcső ebben a városban. Még csak négy és fél kilométer, de már kissé lóg a nyelvem a Széchenyi-kilátónál. Tovább Normafához. Párszáz méterrel később a Svájci út lépcsőjénél meglepetés ellenőrző pont… Szerintem tavaly nem volt.

Tovább felfelé… Végre Normafa… és erdő…

Halkan jegyzem meg, hogy tényleg iszonyatos a novemberi jég pusztítása, de feltűnt már valakinek, hogy szebb lett a kilátás, illetve, hogy egy csomó helyen lett kilátás.

Az útvonal egyetlen még meg nem tisztított szakasza a Disznófő-forráshoz vezető szakaszon várt minket, különben csak erő kérdése, hogy tud-e futni az ember. Mondjuk pont ezen a jól futható lejtőn nem lehetett futni… node van ilyen.

A Tündér-szikla alatt beértem a túrázó Dagadt Köcsögöket… aztán szaladtam tovább, mert akkor még azt hittem, hogy… pedig nem.

Vissza a városba. A Hárs-hegyi Camping előtt megint egy meglepetés ellenőrző pont. Na ja, azt a kitérőt a Fekete István utcába, azt mindenki szereti kihagyni.

A Campingnél megkaptam a névadó húsvéti tojást, és még csak meg sem kellett érte locsolni a pontőr fiúkat.

Újabb városi felfelé, Apáthy-szikla, majd Árpád-kilátó…

bevallom itt már elegem volt. kezdett kiütközni a szombati rosszullét… de alig voltam túl a táv felén és a szintemelkedés kétharmadán.

Lejjebb a Szépvölgyi úton elfutottam a frissítőpont mellett és egyetlen vágyam volt, hogy a Hármashatárhegyi út túloldalán ismét csak lejtsen az út.

A Guckler-sziklánál már biztosnak kellett volna abban lennem, hogy nem tudom tartani a tavalyi tempót, de valami vitt előre, hogy még meg tudom csinálni.

Tulajdonképpen Solymár határáig vitt ez a lendület. De amikor a tavalyi célidőnél, még a Szarkavár közelében sem voltam… Itt tudatosult bennem, hogy nem, hogy jobb nem lesz, mint a tavalyi idő, de még a százkilencven perc is veszélyben van.

Azért csak csináltam egy képet a Szarkavár megpillantásáról.

Be Solymárra. Száméter futás, ötven séta… kb így értem be a célba.

3:09:20

Az végül is belül van a 190 percen. Akkor meg?

Jövőre tényleg teljes táv… ha semmi nem jön közbe.

Értékeljünk: Itiner: Az út végig követhető volt… csak a zöld, oszt annyi. A szintrajz, térkép, szöveges leírás csak plusz. Ez a klasszikus 5 pontos. Útvonal teljesen jól követhető, ismét jár az 5 pont. Frissítés: nekem ez pont jó volt, 5 pont. Az ottfelejtési faktor nem játszik (de nem is akarom kipróbálni) az is 5 pont. Összesen: 20 pont a húszból.

Szóval kellemes Húsvét volt ismét.

- a bejegyzés szerkesztett változata a sportosan.com portálon olvasható -