Először voltam a Hortobágyon. Délibáb nuku, viszont a színek már megint elmentek a verseny végére, pont úgy, mint tavaly a Nike után. Nem panaszkodni akarok, de valamit nagyon elcsesztem és halványlila gőzöm sincs arról, hogy mit.

Na jó, kezdjük az elejéről. Amikor hirtelen felindulásból beneveztem a 9. E.on Délibáb félmaratonra azt tudtam, hogy meleg lesz. Egy kevéssé aggódtam is, hiszen harminc fok feletti hőmérsékletben eddig csak az első félmaratonomat futottam, az meg pocsékságos lett, ráadásul ki is készítettem magam, mert nem mértem fel jól az erőviszonyokat. Az elmúlt két hét az erőviszonyokról szólt… Úgy éreztem nem érhet meglepetés. Edzésként futottam fémaratont 33 fokban száztizenhárom percen belül is, frissítés nélkül. És még jól is esett…

Szóval itt volt a szombat és családostul nekiindultunk a Hortobágynak, a terv egyszerű volt engem leszállítanak a rajthoz, ők mennek strandolni Poroszlóra, és fél ötre visszajönnek, hogy a befutónál ott legyenek. Szerintem jó ötlet volt. Nekik mindenképpen.

Úgy déltől vártam a többieket. Czeglédi Ferit, aki túrázott és akkor már a port taposta, meg a DK-sokat, akik 7, 14 illetve 21 kilométerre vállalkoztak. Megnéztem kétszer a lovas bemutatót és elvó’ttam, mint a befőtt [ja, az nem szereti a meleget! akkor] kovászos uborka, a napon, illetve a félárnyékban. Szolidan benyakaltam a rajtig majd két liter vizet, tehát ittam eleget.

Lenyomlak! – mosolyogtam a pusztára.

Lenyomlak! – mosolygott vissza a puszta.

Az az igazság, hogy baromi lelkes voltam, bennem volt a futhatnék. Oly annyira, 4’30”-as tempóval kezdtem. Két kilométer után nem győztem visszafogni magam, hogy 37-38 perces körök voltak betervezve, nem hajtsam túl magam az elején. Baromi jó volt, már a látvány is, ahogy több száz láb veri fel a port a pusztán. Kivéve, azt a részt, amikor a szél ezt a felvert port a pofámba fútta… Na, de semmi sem lehet tökéletes. Ezt be is bizonyította egy turistákat szállító lovaskocsis, aki úgy hajtott közénk, hogy ketten majdnem felkenődtünk a kocsi oldalára. Morogtam is, hogy nem smarttal vagy b+! ez egy kicsit hosszabb jármű, ráadásul a meghajtás rúg is, meg harap is…

És már az első kör végén jártunk. Bakker, a harmincöt perc kicsit gyorsabb lett, mint terveztem, de üde és friss voltam, főleg miután a permetezős emberek lefújtak, mint parasztgazda a levéltetűt.

Második kör. Nézetem, hogy köröttem mindenki csurom, meg vizes, én meg, aki izzadok, mint egy ló… én meg nem. Még a sprickolás utolsó cseppje is leszáradt rólam párszáz méter után.

Kezdődtek a helycserék, akik az első körben elrohantak mellettem, azokat kezdtem beérni.

Buli! Néha hajráztam egy-egy szembejövő ismerősnek, és nem értettem, hogy mi a bánatért féltem én a Hortobágytól. Jó, nem olyan egyenletes, mint a beton, de azonos hőmérsékletben nem is olyan meleg, hát még, ha a szél is szárít. A hűvösebb K&H-n ilyenkor már mindenem ázott a verejtékben.

Viszont azt éreztem, hogy kezdek vályogot köpni a portól. Második kör vége száztizenhárom perc. Remek. Biztos, ami bizonytalan, frissítettem. Kiöblítettem a szám, és isstam egy kék löttyöt…

Két kilométerrel később kezdett fájni a gyomrom. Basszus! Azt az ötöt, ami még hátra van, kibírom. Tizennyolc félnél, megint szájöblítés, mert ami bennem kavarog ki akar törni. Majd két perc séta… Jobban vagyok, és futok, baromi lassan, de futok. Sorban előznek vissza…

Utolsó spricni, célegyenes. Mosolygás kicsit vicsorgósan, de megy. Bent vagyok. 1:56:00-án belül. Ez úgy egy négy perccel rosszabb, mint amit terveztem. Család megvan. A már beért DK-sok megvannak. Minden happy, csak a színekkel van baj… kezdenek fakulni. Meg a gyomrom kavarog. Még megvárom a DKCSK befutóját, de rosszul vagyok… Indulunk. A 33-as út nem barátom. Minden kijön belőlem. Hol itt, hol ott… Az M3-as már nyugisabb. Pestig alszom. Utána kezdek éledezni. Minden ok.

Csak azt tudnám, hogy mi volt a hiba. A meleg, vagy az iso, vagy csak a frissítés önmaga? A Hortobágy nem tehet semmiről. Élveztem és le is nyomtam. De engem ki nyomott le?

ps. hogy a tanulságokat a címhez rendeljem: "Porban az igazság, sóban a vigasz..."