Én azt gondolom, hogy a K&H maratonra az ember vagy a félmaraton mánia éremért megy (már, ha nincs kedve, ideje a Hortobágyon puhára főni), vagy bulizni. Mert lássuk be, hogy egy hatfős váltó az már buli tud lenni. Én most az éremért mentem...
Éppen ezért szomorít el kissé, hogy lassan a maraton váltókat kiszorítják az egyéniek (mondom ezt úgy, hogy egyéniként voltam ott), és a félmaraton váltók. Ráadásul ennyi futót (már a pályán lévő bő kétezer emberre gondolok) nem bír el a liget. Belülről nézve volt két jó köröm, és egy olyan ahol az életkedvem a béka seggével konvergált és nem azért, mert hűde fáradt voltam…
Az idén tényleg csak a félmaraton mánia érem [eddig ez a legszebb. szerintem] miatt mentem. …a Hortobágyra még pár évig nem szeretnék, más opció meg nincs.
A korábbi két versenyen egy-egy maratonváltó kezdő embere voltam és ez azért rá is nyomta a bélyegét a futásaimra. Akkor gyakorlatilag elfutottam az elejét. Most ez a veszély nem fenyegetett, sőt néha úgy kellett visszafogni magam azzal, hogy nem a rosszullétre hajtok, hanem a hét órán belüli félmaraton mániára. Az meg hatperces átlaggal is megvan. De vitt a tömeg. .. Már ahol haladni lehetett.
A BSI ugye, már elég rég óta szektorból rajtoltat, hogy a gyorsak el tudjanak menni, minimalizálják a lökdösődést. De ez valamiért csak az egyéni indulók esetében működik, a váltók a homokszem a gépezetben. Ezeket is, akár az egyénieket a tervezett összidő alapján sorolják be, és nem a kezdő ember tempója alapján, így ahol egy lassabb ember kezd, az forgalmi akadály.
Az így előállított katyvaszból a Dózsa György úti fordulóig keveredtem ki. Az majdnem egy kilométer. Utána tulajdonképpen jó volt. Leszámítva a visszafordítókat. Hat visszafordító hét kilométeren… Ez már tényleg a halmazati büntetés kategória.
Az első kör végére a sub százasnak megfelelő részidővel értem be, mosolyogva. Persze hogy nem vagyok rajta egyetlen eseményfotón sem. Itt. majd akkor, amikor tele lesz a hócipőm, akkor fényképeznek.
Szóval ott tartottam, hogy második kör, és itt kéne még valami cifra annak a balféknek, aki kitalálta az apró kockaköveket az 56-osok terére, de leginkább annak, aki nem pótolja az elpárolgó darabokat… A váltó zónából kiérve megvolt az első ütközésem, a lelkes vízosztók gyakorlatilag lezártál a kanyart egy lány előttem úgy döntött, hogy mégis iszik… keresztbe lépett előttem… bocs!
További hat kilométeren semmi érdemleges. De kezd besűrűsödni a mezőny. Azt nem tudom, de gondolom, hogy a gyors emberrel kezdő váltók lassabb második tagjait kezdem beérni.
Valahol elvesztek egy percet, és a sub százas részidő határán fejezem be a második kört… és qrvára nincs kedvem a harmadikhoz. Nem, egyáltalán nem vagyok fáradt. Már fizikailag. Agyban viszont… nincs kedvem. Ugyanúgy mit az első K&H-n felcsendül bennem a "most kéne abba hagyni…".
És ebben a pillanatban lefényképeznek. Shazbat!
Úgy nézek ki, mint aki az utolsó erejével vág neki, hogy tíz perces kilométerekkel a gyaloglásba bele-bele futva letudja az utolsó körét.
Tavaly is így nézhettem ki, de akkor konkrétan hányni akartam… illetve nem akartam, de majdnem…
Az utolsó kör fejben kínszenvedés. A viszonyítási pontnak kinézett futók alig távolodnak, DK Gergő – látom a visszafordítóknál – egyre közeledik. Tudom, hogy a sub százra hajt, szurkolok neki. Én csak nem akarom ezt az egészet. Valami automata mozgat… Egy valamit nem szeretnék, hogy félmaratonos váltó beérjen. Mondjuk ahhoz sétálni kéne… vagy megállni frissíteni. Az megint kimaradt.
Utolsó kilométer.
Legyen már vége…
Utolsó kanyar. Megelőz a lány, akit még nyolc és félnél előztem meg… Na ne! Rövid hajrá – de szeretnék ide egyszer egy egy kilométeres befutót, vagy legalább ötszáz méter egyenest, hogy ki tudjam a végét futni… még két embert előzök, a lánnyal egyszerre érünk be.
1:41:27, a 148. hely.
Tulajdonképpen elégedett vagyok a félmaraton mánia 6:31:46…
Három év alatt több, mint egy órát faragtam a négy félmaraton összidejéből. Néha magam sem hiszem...
...néha meg az jut eszembe, ha ezt kicsit komolyabban veszem magam, ha a sub százra hajtok... akkor, meleg ide, vagy oda. Max hánytam volna egy kicsit… de akkor…
Valaki szóljon, hogy MOST álljak le!
ps. a melegről... igaz, hogy nem frissítek, de a befutót követő másfél órában két liter folyadék meg sem kottyant....
