Na jó, nem csinálok úgy, mint aki meglepődik azon, hogy ősz van, elvégre novembert írunk, de azért én jobban szeretem a napos, mosolygós őszt a reggeli enyhe fagyokkal, mint ezt a párás, ködös izét, ami már a piroson is mutogatta magát a múlt héten.
De hiába bíztam a napsütésben, a pirost követő, mondhatni számomra hagyományos, Gercse 35 teljesítménytúrán (MTSZ: 69,4 pont; rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság) az bizony az idén kimaradt. Pedig mennyire szerettem volna egy gyönyörű novembert...
Közben ma vettem észre, hogy 2016-ban a Gercse 35 volt a 35. túrám.
Meg azt is, hogy az ösvénytaposók bezárták a boltot idénre, így nem lesz Tündér 28, amit sajnálok, mert az is egy megbízhatóan jó rendezésű túra, amire szerettem visszajárni.
Szeretem ezt az útvonalat, még akkor is, ha eddig minden évben sikerült hibáznom… tavaly például a jobb és a bal értelmezése okozott zavart az erőtérben.
Nem egy bonyolult és nem hazudok, ha azt állítom, hogy jól futható, és valójában jól követhető útvonalú túra. Fél kilenckor indultam Pasarétről azzal, hogy azért olyan négy és fél óra alatt szeretnék ide vissza is érni. Azaz most az volt a cél, hogy fussak….
Azért az Apápthy-szikláig nem erőltettem a futást. Aztán már kezdtem kocogni, de lényegében erős botozás mellett értem fel az Árpád-kilátóhoz, ahonnan úgy tűnt, hogy lesz itt még nap sütés.
Mondjuk nem lett, de legalább innentől reménykedtem benne.
Az Árpád-kilátótól a Virágos-nyeregig szinte csukott szemmel is, azért a szintúton már kicsit erősebbre vettem a ritmust, de még mindig közel sem volt a tempóm egy keddenkénti futásoz.
Virágos-nyeregtől irány a sárga… Kötők-padja, Rózsika-forrás…
Persze a Kötők-padjánál meg kell állni, fényképezni.
Meg megjegyezni, hogy valamennyit javítottak az úton, mert a szokásoshoz képest, mintha szélesebb lenne az út, és némileg feltöltötték a két éve kidőlt fák gödreit…
Tulajdonképpen nagyjából ugyanazt a tempót futom a Rózsika-forrásig, mint tavaly. Nekiindulok a Kerek-hegynek és élvezem, hogy főként senki sincs körülöttem… csak a nap nem akar kisütni. Ezen a szakaszon az emelkedők miatt jobbára botozok, mert nem akarok túl korán elfáradni.
A Kerek-hegyi ellenőrzőpontnál, meg nekiállok beszélgetni. Majd nyolc perc kell, hogy tovább induljak… ez azért nem jó jel. Mire felérek a Remete-hegyre, hogy lemehessek a szurdokba, már tudom is a baj okát. Jön a hideg, fáj a fejem. Ezzel sokat kezdeni nem lehet.
A látvány szép...
De a fejfájás mellé az út lefelé… nekem… az én tériszonyommal…
Hősre veszem a figurát. Lekúszok a szurdokba, és a pecsételés után bekocogok a Máriaremetei kegytemplomhoz… és ott (hagyjuk a jelzős szerkezetet, hogy hogyan) toporogni kezdek.
Keresem az ellenőrző pontot! A templomnál. Azt ami kb négy kilométernyi re van onnan, mert az is templom, csak éppen a gercsei.
Előveszem az itinert, felfogom, hogy mi van. Kocogok tovább.
Jön a szalagozott útvonalváltozás, mert a Párás utca egy része, amin kék kereszt halad, időközben magánterületté avanzsált, és lekerítették…. Mindegy, még van elég eladható közterület a második kerületben.
Haladok, haladok de nem az igazi. Eljátszom a gondolattal, hogy a Mosbach parkot kihagyom, de aztán mégse. A park túloldalán, jobb oldalt egy szalag leng, hogy jobbra. Komolyan, ha ezt most azért, mert tavaly itt keverem össze a jobb és a bal kezemet, akkor köszönöm, de azért remélem, hogy az a szalag nem engem várt.
Nem vagyok formában. A templomig inkább gyalogolok, ott némi meleg tea, és felfrissülve vágok neki az utolsó előtti szakasznak a Libanoni cédrushoz,és amibe azért egy Újlaki-hegy csak benne van… Azt hiszem a szél kétszáz méter hűtötte le ezt a lelkesedést.
Hegyre fel, hegyről le… kocogás. Pecsét. Utolsó szakasz… ami szerencsére végig lejtő, így ha összekapom magam, akkor a tervezett időt még tartani tudom.
Próbálom. Ólmosak a lábaim. Meg a fejem. Már épp ott tartok, hogy tojok az egészre, és besétálok, amikor a Pasaréti úton szinte a fülembe üvölti egy megafon, hogy Hajrá Pénzügyőr!. Azok meg mi lennénk, hát lehet ilyen biztatásnak ellenállni? Még gyorsítok…
Jó, tudom, hogy nem nekem szólt, hanem focimeccs volt az egyesületi sporttelepen, de ezt most magamra vettem.
4:26:27
Ha az időt nézem, akkor remekül ment, ha érzésre kéne valamit mondanom, akkor a Kerek-hegy után keserves volt. Majd jövőre jobb lesz…
Értékeljünk: Itiner: teljesen szeretem 5 pont. Útvonal: pláne 5 pont. Frissítés: A tea most akár plusz pontot is érhetne, de ezért azért mégsem… szóval: 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont
Pontozható plusz: Csomagmegőrzés hivatalosan nincs, de van; track szerintem nincs (de ha van, akkor javítom), a pontnyitás futóbarát cca 7 km/h sebességre nyitnak a pontok, így összesen: 18+2 pont.
ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220
