Ha most krumplit vagy kukoricát termesztenék, örülnék – mondta Raimo az öltözősátorban. – De most leginkább versenyezni szeretnék.

No igen, az eső rányomta a bélyegét a szombati napra.

Ragyogó napsütésre ébredtem, de fél óra múlva már szemetelt az eső. Háromig csak felszárad…

Addig még volt dolog. Csapágytakarítás, kerékcsere, na meg némi házimunka. Mert az élet nem áll meg.

Ráadásul a nap itt a piros hol a pirost játszott a felhők közt. Hol el, hol előtűnt.

Negyed egykor lesz, ami lesz alapon elindultam a Dráva utcához. Húsz perc múlva visszafordultam a bukómért. Otthon hagytam.

Ha hinnék az előjelekben biztos nem indultam volna, immáron bukóval a hónom alatt.

Dráva utca, immár háromnegyed kettő.

Mindenki az eget nézi. Ezek a felhők jönnek vagy mennek? Mire abban maradunk, hogy mennek, esni kezd.

Még háromnegyed óra, ha kevés esik, és hamar eláll, akkor nincs vész, még felszáradhat.

Az öltözősátorban az általános vélemény, a tatabányaiak nyernek. Ők szokták az esőt.

Én a visszalépésen gondolkodom.

Tavaly százöt indulónál alig voltam jobb, mint a középmezőny. Hiába no, ez talán – legalábbis a résztvevők számát tekintve – a legnagyobb utcai verseny, sok profival. Vizes úton magamhoz képest is csak nagyon gyengén tudok teljesíteni. És jobb lenne egy darabban hazaérni.

Ekkor mondta Raimo, hogy mezőgazdászként határozottan örülne az esőnek. Mezgazdászként. Így kevésbé.

Na jó, Nem adom fel.

Gázos lesz, de csak megpróbálom.

A rajt után a Parlamentig ezt legalább százszor megbántam, hogy nem léptem vissza, de utána... Utána, száraz volt az út. Egész rendes sebesség jött ki a koriból (24,6 km/h). Igaz a bal visszafordító még mindig a halálom, de úgy nézett ki, hogy száraz betonon talán tudom hozni a tavalyi eredményt.

Azután visszaértem a Parlamenthez. Érdekes, ott nem száradt meg a beton...

Újra csúszkálás.

Három verseny legrosszabb idejével, egész jó eredményt értem el. Eddig éppen belefértem a mezőny első felébe, most éppen kimaradtam az első negyedéből...

Tulajdonképpen én most örülök.

Nagyon!

22. lettem (összesítettben 27.) valahogy így!