Na most nem az a gáz abban, hogy az ember dühből gurul – bár az önmagában gáz, ha ok nélkül gurul dühbe –, hanem az, hogy olyankor botladozik össze-vissza. Ráadásul kimerítő.
Főleg, ha közben letaglózza az ősz. Na jó, nem az ősz, csak egy gesztenye.
Mert az rohadt kellemetlen, amikor egy ilyen szőrös zöld izé, aminek az a barna bigyó van a közepén, úgy húsz kilométeres sebességnél hókon nyomja az embert. Mert, ha még valami aljas kölök, vagy honpolgár kezéből szállt volna el, de nem csak a természet rendje próbált kiütni.
Mit mondjak?
Majdnem feltekeredtem az egyik gesztenyefára…
Én eddig szerettem, sőt most is szeretem az őszt, meg a gesztenyés fasorokat. Igaz ma már nem szedek színes leveleket, meg gesztenyéket…
De korizás közben, az utcán utálatos az ősz. Ha esik azért, vagy csak a falevelek miatt. Mert a szép színes falevelek hullnak, mint a fene. Elborítják az utat, és a franc se tudja, hogy mi lapul alattuk.
Ma fogtam két kátyút.
Ha nem jön valami nagyobb éjszakai szél, ami letakarítja az utat, előbb-utóbb orral törlöm fel az aszfaltot. Ebben a nyomorú városban szerintem alapesetben senki sem takarít semmit, amin a gyalogos, vagy a kerékpáros jár. Na ja, nem divat már a háztulajdonosnak az utcát tisztán tartani…
Szóval az ember lendületesen tapossa a betont, azután a levelek alatt ott van némi meglepetés. Víz, olaj, vagy kátyú… minden lehet, és van is.
Ráadásul ez a mai 27 fok, ez bizony nyári hangulat őszi díszletben. Rendesen megizzasztott. Mint a CM-re induló kerékpárosok tömege. Kicsit sokan voltak...
De legalább a tegnapi düh elszállt…
táv: 13,28 km
idő: 00:47:56
átlagsebesség: 16,62 km/h
csúcssebesség:: 24,7 km/h
