Most van az, hogy az élet felülírja a posztot, mert ugye én még ott tartanék, hogy a HavaZoon ugyan szar volt az itiner, de annyira korántsem, hogy bő öt kilométert pakoljak a tizenháromra, de legalább így előre megnézetem, hogy milyen az út a Fekete-fejhez… szóval ez a poszt most késik.

A múlt héten a heti összefoglalót azzal kezdtem, hogy kicsit nehezen megy a gépelés, mert akkorát estem, mint az ólajtó… Azt a kuplét meg csak úgy halkan dúdoltam két felszisszenés között, hogy peches ember ne menjen a jégre… Megjegyzem én tartottam is magam ehhez a jó…

Én készséggel elhiszem, hogy rossz szokás a pályán a belső körben futni, csak az a baj, hogy tíz futóból tizenegy fut ott. Bevallom én eddig azt hittem ez természetes. Mármint, hogy a futópálya azért van, hogy fussanak rajta. Ha meg az a futók mániája, hogy a belső körben…

Na most nem az a gáz abban, hogy az ember dühből gurul – bár az önmagában gáz, ha ok nélkül gurul dühbe –, hanem az, hogy olyankor botladozik össze-vissza. Ráadásul kimerítő. Főleg, ha közben letaglózza az ősz. Na jó, nem az ősz, csak egy gesztenye. Mert az rohadt…