Azért kezdtem el vezetni április végén az edzésnaplót, mert úgy gondoltam, hogy motivál, ha leírva látom a megtett kilométereket. Bejött. Görkorcsolyáztam majd hatszáz kilométert, úgy negyven óra alatt.
Azután augusztusban elkezdtem futni is. Több-kevesebb sikerrel. Két hónap alatt trappoltam is majd negyven kilométert… lesz ez még jobb is.
Erre a hétre jutott három korizás, és ma reggel egy kis futás. Ez a hétköznap nyolc óra körüli futás már-már tömegsport élmény. Három ember volt a pályán. Meg jómagam.
Amikor kiértem Hófehérke már rótta a köröket. Bevallom majdnem nem ismertem meg, de szerencsére ő következetesen visszafelé rója a köröket. Na jó nem visszafelé csak pont az ellenkező irányba, mint bárki más. Amikor rájöttem, hogy ez bizony Hófehérke, első blikkre azt gondoltam, hogy a negatívját küldte ki maga helyett. Hófehérke talpig feketében. Mindegy nekem már csak Hófehérke marad.
Még volt két köre.
Azután megjött a bringás nő. Bemelegített, majd belekezdett a körökbe. Szerintem a pálya állandó vendégei közül ő az egyik, aki valóban tud futni. Jó nézni az egyenletes köreit.
Azután befutott egy – számomra – új versenyző. Running Barbie. Mindössze egy kört láttam belőle. Erre mondják, hogy úgy fut, mint egy lány… Majd meglátom, ha még látom.
Visszatérve a kiindulópontra, azért jó az edzésnapló, mert motivál. Ez a motiváció az oka, hogy elkezdtem írni az edzésekről, mert nem történik közben semmi. Az meg azért feladat, hogy erről a semmiről írjak hetente négyszer. Ez is egy edzés…
Minden esetre a futás így sikerült:
táv: 2,55 km
idő: 00:16:43
átlagsebesség: 9,15 km/h
csúcssebesség:: 11,4 km/h
