Ismerős út, és mégis mintha egy másik város lenne. Indulás fél óra késéssel. Iskolás egy szál se, lehet menni. Van hely a járdán. A huszonhét fokokhoz képest a mai huszonkettő kész felüdülés.
A Műcsarnok előtt se gyülekeznek turisták, ott sem akadok fenn senkin.
Azután jön a feltúrt Thököly. Illetve nem jön, mert az ott van. Csak a beton hiányzik minden kereszteződésből. Arról ábrándozom, hogy milyen jó lenne ezt a tizenhárom kilométert megtenni egyszer úgy, hogy sehol sincs feltúrva. Na ilyen csoda ebben a városban kizárt.
Kevesebb, mint nyolc perc a Hungáriáig. Ez jó. Sőt nagyon jó!
Azután, jönnek a nők, a bíróságról… A Hungárián széles a járda. A bíróságon dolgozó nők is. Azért csak átvergődöm valahogy a torlaszon. Na ennyit arról, hogy jó tempóban haladtam. Próbálom tartani a tempót…
Nagyjából ment is, csak azok a qrva gesztenyék. Nem mondom, szépek a gesztenyefák. Szépek. Mindig is szerettem ősszel gesztenyefák alatt sétálni. Néhány évtizede az ilyen séták eredménye az volt, hogy a zsebem tele lett gesztenyével. Meg anyué is. Meg a táskája is. Azután lett belőle ez is, meg az is. Dísz a kisdobos nyakkendőre, meg némi hurkapálca segítségével kutya, meg ló… vagy valami olyasmi.
De leginkább kosz. Azután összeszáradtak a gesztenyék, és kikötöttek a kukában.
Lehet, hogy most is jobban járnék a gesztenyék gyűjtésével, mint azzal hogy gesztenyefák alatt görkorcsolyázom. Úgy ötször próbáltam fenn akadni egy-egy lehullott gesztenyén, és most az oldalam fáj, mert megrántottam.
A nagyüzemi csetlés-botlás egyetlen eredménye az volt, hogy lemondtam arról, hogy jó tempót megyek. Csak mentem. Csak mentem.
Azt éreztem, hogy azért annyira nem megyek pocsék időt.
Talán az elmúlt napok feszültsége adott plusz energiát… talán.
Mindenesetre most valahogy kihagynám a vadgesztenye szezont.
táv: 13,12 km
idő: 00:46:48
átlagsebesség: 16,82 km/h
csúcssebesség:: 22,8 km/h
