Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Napelem

2009. november 01. 20:46 - regulat

Azt hiszem, napelemes vagyok. Más okot nem tudok mondani arra, hogy miért futok majd egy perccel jobb időt fényes nappal, mint sötétedés után. Mondjuk ezt már tegnap is sejtettem, de ma jött a puding próbája.

kapteren.jpgAz alap probléma az volt ugye, hogy nem igazán értettem, mért futok majd egy perccel rosszabb tempót esténként, mint pár hete. Benne volt a pakliban, hogy mindez a hallójárat gyulladás következménye, amibe bele is nyugodtam volna, ha pénteken nem délután megyek futni.

A ragyogó napsütésben megint a régi tempót tudtam tartani a három kilométeres távon. Jó’van – mondok magamnak – most má’ nem vagyok beteg. Nincsenek szövődmények, meg kötődmények, meg más textilipari problémák. Minden a régi.

Szombaton viszont ragyogó holdsütésben futottam, köszönhetően a télnek, meg a téli időszámításnak. És megint pocsék tempóban. Na most vagy a sötét, vagy a hideg teszi, ez az amit nem tudtam eldönteni.

Volt még egy olyan opció is, hogy akkor rossz a tempóm, ha egyedül vagyok a pályán. Hogy az dob fel, ha mások is látják, hogy rohangálok körbe-körbe…

Ma reggel, fél nyolckor, amikor kimentem az udvarra – khmm – rágyújtani [senki sem lehet tökéletes, én meg aztán pláne], két dolgot tudtam. Egyrészt, hogy legalább két órát még maradok a fenekemen, mert olyan hideg van, másrészt, hogy elő kell vennem a kétrétegű nadrágot. Az utóbbival az a baj, hogy nem cipzáras a szára, mert azt a plusz tízezret „nem volt kedvem” rákölteni.

A kétrétegű nadrág jó, sőt nagyon jó. A plusz három fokot nem is éreztem, sőt melegem volt benne. Hiába no, a ragyogó napsütés is közrejátszott.

Ráadásul a pályán sem voltam egyedül. Hófehérke rótta a köreit, bár ha most látom először biztos, hogy nem hívom Hófehérkének soha. Még jó, hogy biztosan fel lehet ismerni, mivel kitartóan ragaszkodik az ellenkező irányhoz. Nem kispályás módon zavaró már az is, ha éppen lekörözök valakit. Kerülni kell, a pálya széle - mit széle, a fele – tele fűcsomókkal, én meg utálnám kificamítani egyiken a bokámat. Szerencsére ez nem sűrűn fordul elő. Inkább engem szoktak megelőzni, akkor meg nem én kerülök. Ennél csak az a rosszabb, ha valaki szembe fut, mert akkor körönként kétszer kell kerülgetnünk egymást, de ha az illető nő, akkor csak én kerülgetek… Nagyszerű esély a bokaficamra. És Hófehérke következetes, amiből arra tippeltem, hogy megint igazán pocsék időt fogok futni.

Tévedtem, mert megint a régi tempót futottam Hófehérkétől függetlenül.

Ergo csak napelemes lehetek

2009. november 01. vasárnap

táv: 3,06 km

idő: 00:17:14

átlagsebesség: 10,65 km/h

csúcssebesség:: 12,2 km/h

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr405627900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása