Magyarázom a bizonyítványom, mert az – lássuk be – sokkalta jobban megy, mint a futás.
Igazából a nem lenne szükséges a bizonyítvány magyarázására, de ez legalább alkalmat arra, hogy betűket rakogassak sorba a blogomban, és ezzel esetlegesen szórakoztassam azt, aki hajlandó mindezt elolvasni.
No de…
Hétfőn kritikát kaptam – jelzem jogos volt és építő – egy októberi bejegyzésre. Azt írja a kommentelő, hogy szerinte túl gyorsan és túl keveset futok. Igaz. Ezt – mondjuk - az agyam tudja is, csak éppen a test ördöge lázad. Szóval miért is van ez a túl gyorsan, túl keveset.
A legegyszerűbb, vagy legkézenfekvőbb magyarázat talán a görkori lehetne, mert ugye az ember megszok egy haladási sebességet, és utána ezt próbálja tartani fu… [Na, ezt az ökörséget inkább nem folytatom, mert ez még nekem is fáj.]
42 éves vagyok. Nem érdem, állapot.
Az az igazság hogy úgy 1987 áprilisa óta nem mozogtam rendszeresen, úgy meddig is? Talán 2002-ig. De komolyan. Akkoriban már túl voltam sorkatonaként az esküeltávon, és megkezdtem a reggeli torna rendszeres elbliccelését. Ezt gyorsan sikerült tökélyre vinni, persze a körülmények szerencsés együttállása folytán. A laktanya különösen az ebédlő renoválása nem igazán használt a csoportos testedzésnek, azután kantinos lettem, ami viszont kávéfőzési kötelezettségekkel, és tornamentességgel járt.
Ezt a remek kezdést úgy huszonöt éven keresztül bírtam folytatni. Amíg nem vettem egy görkorcsolyát. Ha jól emlékszem az első kétszáz métert sikerült vagy negyven perc alatt megtennem. Később azért már jobban ment.
Hat év alatt eljutottam odáig, hogy áprilistól októberig, hetente általában kétszer, úgy tizenhárom kilométert gurulok. Ez már rendszeres mozgásnak mondható. Közben persze elindultan egy-egy versenyen, aminek köszönhetően szemmel láthatólag két vállam van baloldalon. Két éve a Hungaroringen megpróbáltam eltörni a kulcscsontom, de szerencsére nem sikerült. Rákaptam a siófoki Wink marathonra, meg a Duna-party görkori futamra. Most a Tisza-tónál megrendezett versennyel kacérkodom. De az az ötvenöt kilométer soknak tűnik…
Gondoltam egy merészet és augusztusban - 15-i kezdéssel - elkezdtem futni. Állítólag jót tesz az erőnlétnek. Sok kicsi sokra megy alapon eddig lefutottam 55 alkalom és majd tizenhét óra alatt, majd 171 kilométert. Tudom, hogy másnak ez nem sok, de nekem nem kevés.
Eleinte úgy gondoltam, hogy két görkorizás mellé pont jó lesz két futás is. Október óta nincs görkori szezon, így a futások száma négyre emelkedett. Elméletileg, gyakorlatilag ötre.
Kezdetben a táv mindössze 2,5 kilométer volt olyan 6:00 körüli tempóval, most – a mai napon először!! – 4 kilométer és 5:00 körüli a tempó.
Azt hiszem, most én erre büszke vagyok.
És ígérem, megpróbálok lassítani és megpróbálom a távot is növelni… azután meglátjuk mi lesz.
táv: 4,18 km
idő: 00:20:36
átlagsebesség: 12,17 km/h
csúcssebesség:: 18,7 km/h
