Az a fixa ideám, hogy a „szégyen a futás, de hasznos” mondás kitalálója, látott engem futni. Jó, nem úgy futok, mint egy lány, de a pályán kint lévő nők sem úgy futnak… Viszont a teljesítményem tényleg a szégyen kategória, legalábbis ahhoz képest, amit hittem magamról.…

Heti két görkorcsolya, heti két futás. Ennyit terveztem. Hogy ebből mennyi sikerül, arra a múlt hét volt a jó példa, amikor a futás maradt el. Na nem baj, a szombat reggelbe már belefért egy szolid kocogás. A másik alternatíva egy piaci teherhordó szakkör lett volna. Hát lehet…

Nem régiben még azt hittem, hogy rájöttem, hogyan lehet a nap huszonnégy órájában legalább huszonnyolc órát belesűríteni. Augusztusban úgy tűnt ez sikerül is. Azután meglett a böjtje. Helyre állt az idő… Így most egy kicsit vissza az időben pótlandó az edzésnapló…

Majd egy hét „aktív” pihenés után, ismét a dolgos és koris hétköznapok. Aktív, volt benne mosógépcipelés és egyéb tréfás népi játékok… Hát igen, ha eddig nem tudtam volna, most már biztos, hogy szeptember van. Megtelt az utca. Mondhatni, haladni, azt egyre kevésbé…