Nem régiben még azt hittem, hogy rájöttem, hogyan lehet a nap huszonnégy órájában legalább huszonnyolc órát belesűríteni. Augusztusban úgy tűnt ez sikerül is. Azután meglett a böjtje.
Helyre állt az idő… Így most egy kicsit vissza az időben pótlandó az edzésnapló hiányosságait.
Azt nem mondom, hogy szar ez a szeptember, de úgy látszik a levelek hullásával semmi sem úgy műkszik, mint nyáron. Azt már beláttam, hogy a fél négyes indulás lényegében tömegnyomor, már ami a közlekedést illeti. Pénteken viszont le tudtam lépni délben.
Na persze, ingyenebéd nincs. Az ember munkáltatója csak úgy puszira nem szokott ilyen kedvezményeket adni. Mindegy. Majd kiböjtölöm…
Szóval dél. Mert a fogtündérnél lenne jelenésem, ha a fogtündér nem szül. Szült. Illetve szültek, mert a fogtündérem egy szakállas – vagy inkább időszaki borostával van megvert – pasi. De ugye az apás szülés…
Tehát fogtündér előtt még egy kis kori. A liget turista forgalma állandó, viszont végre nem locsolják az utakat, ami ugye a borulásveszélyt jelentősen csökkenti. Átverekedtem magam egy japán és két szláv jegyeket mutató csoporton. Néhány fénykép is készült rólam… Valami egzotikus budapesti állatnak tűnhetek ezek szerint. Persze a meleg az még most is dög, a pára meg végképp az egzotikus hatásokat erősíthette. Állat a nagybudapesti aszfaltdzsungelben. Azt hiszem, nem én vagyok sem a helyi nagyvad, sem a helyi ragadozó…
Csak azon gondolkodom, hogy melyik növényevő lehetek én.
Egy biztos a vadmalacok, és a páviánok csordáit nagyjából meg lehet úszni a déli indulással. Még tart az iskola…
Csak azok a qrva orvvadászok ne lennének. Ezek a rohadékok mindenfelé csapdákat állítanak, hogy levadásszanak. Most majdnem célt értek.
A Füredin, van egy iszonyat szakasz. A beton alapjáraton pocsék. Ráadásul van benne egy s-kanyar, aminek egy részét járólap morzsalék fedi. Mindez két épület között vezet át, ahol a szomszédos pizzéria (vagy mi?) alkalmazottainak autói tovább szűkítenek. Gyakorlatilag beláthatatlan. Mint ahogy annak a következménye is, ha elnézem. Elnéztem.
Hűen az évfordulóhoz, becsapódtam, mint repülő az ikertornyokba.
A konyha ablakrácsán landoltam. Hát nem lehetet nagy forgalom, mert a személyzet békésen ebédelt, amikor az ablakrács közé ékelődtem. Másodperc döbbent csend, majd elkezdtek felkászálódni. Volt egy olyan érzésem, hogy nem az én, hanem az autóik állapota érdekelte őket. Még mielőtt kaszára, kapára - akarom mondani fakanálra, konyhakésre - kaptak volna tovább álltam.
Szégyen a futás, de… nem kerültem vadászok kezére.
táv: 12,89 km
idő: 00:47:33
átlagsebesség: 16,26 km/h
csúcssebesség:: 23,0 km/h
