Száz kilométer. Olyan jól esik leírni. Meg azt is, hogy egy hónap alatt, meg hogy én. És főként azt, hogy futottam…
Jól esett.
A hó is. De az már nem. Legalábbis nekem.
Bevallom, kezdem unni a havat. Marhára. Meg a mínuszokat is.
Mert az a nyomorú hó csúszik, ha letapossák. Főleg, ha napközben kicsit olvad, utána meg megfagy.
Úgy voltam ezzel a fehér izével, mint a kölök kutya. Örültem az első találkozásnak. De tényleg. Gyerekesen hangzik, vagy nem, de olyan jó volt ösvényt taposni a nagy fehér paplanba.
Az sem volt semmi, amikor már mások taposták az ösvényt, az meg vezette a lábam. Meg is lett az eredménye a nagy „élvezkedésnek”, most pont annyit futok alkalmanként, amennyit áprilisra terveztem. Tizenhat részletben, de meg lett az idei első százas. Egy hónap alatt.
Csak az utóbbi napok farkasordító hidege. Arról lemondanék. Úgy a hatodik kilométernél kezdem érezni a combomban.
Amit viszont soha sem gondoltam volna az a kesztyű. Pedig nem is valami téli csodát, csak egy szél elleni selyemkesztyűt hordok, de az nagyon számít. Valamelyik nap, a meleg téli kesztyűmet vettem fel… mit mondja szörnyű a selyem után. Ráadásul beleizzadt a tenyerem, és amikor átnedvesedett a kötött csoda, rohadtul elkezdtem fázni.
Ezzel szemben a selyem, ami látszólag nem is olyan meleg remekül tartja a hőt, és az, hogy az ujjaim helyén nincsenek jégcsapok, határozottan jót tesz a közérzetemnek.
Érdekes dolog ez a téli futás.
Ha nagyon beöltözöm, befülledek, biztos azért, hogy Tapirnak igaza legyen. Ha alul öltözöm, még futni sem tudok. Nehéz megtalálni az öltözködési egyensúlyt.
Most éppen a Németh Lajos fenyeget -18oC-szal…
Egy biztos, ha mínusz öt alá megy inkább maradok a fenekemen.
Most éppen öt napot hagytam ki a hideg miatt, de már nagyon hiányzott.
Az meg, hogy ez volt a századik kilométer, az a bónusz.
Így lett meg a vége:
táv: 7,48 km
idő: 00:37:19
átlagsebesség: 12,03 km/h
csúcssebesség:: 16,2 km/h
