Én készséggel elhiszem, hogy rossz szokás a pályán a belső körben futni, csak az a baj, hogy tíz futóból tizenegy fut ott.
Bevallom én eddig azt hittem ez természetes. Mármint, hogy a futópálya azért van, hogy fussanak rajta. Ha meg az a futók mániája, hogy a belső körben akkor ott.
Persze vannak, akik ezt másképp gondolják.
Van, akinek meggyőződése, hogy a futópálya kutyafuttató. Elvégre a nevében is benne van a futás, márpedig a kutya az fut. Na jó néha szarik is, de azt majd elmossa az eső…
Van, akinek meggyőződése, hogy futópálya azért van, hogy a manó korú csemetéjének legyen hol kerékpározni. Evégre a sport az játék, nem véletlenül hívják a csapatsportok tagjait játékosnak. Na most, ahol játszanak, az játszótér. Márpedig a játszótéren az öt-hat évesek még kerékpározhatnak.
Így volt azzal az a házisárkány kompánia is akik úgy gondolták, hogy az egyik kézilabdakapu mellett fognak piknikelni. Anyukák a pokróchegyen, mellettük soknapi hideg és kevésbé hideg élelem a csemeték, meg itt is, ott is. Kerékpárok elszórva a futópálya szélén. A fiúk fociznak, a lányok anyu mellett.
Hét futó rója a köröket.
Nyolcadiknak érkezem.
Mondhatni idill. A legérdekesebb egy hegynyi fickó. Inkább megy, mint fut, de az elszántsága nem hibádzik. És még csak nem is lassú.
Minden tiszteletem az övé. Gondolom, fogyni akar. Szurkolok neki…
A harmamásodik kilométernél járok, amikor a két barbi biciklizni kezd. Anyu a pokrócon nyugodtan beszélget tovább, elvégre a gyerek biztonságban. A futók szorgalmasan kerülgetik a lánykákat, akik természetesen szembe jönnek.
Nevetnek a bácsikon és a néniken, csak a kövér ember kerülik ki. Az ő mérete tiszteletet parancsol.
Az egyik barbi új játékot talál ki, ha egy futó mellé érnek rácsengetnek. Ez olyan vicces. Főleg, hogy láthatóan nem tetszik a bácsiknak és a néniknek, hogy kerülgetni kell őket.
Egy háromfős csapat akkor adja fel, amikor a lányok szabályosan szembe mennek a futókkal. Hogy is nevezte ezt a játékot Mérő tanár úr? Talán gyáva nyúlnak. Az veszít, aki kitér.
Persze, hogy nem akarja fellökni őket senki.
Felbátorodnak. Mondhatnám, elszemtelenednek.
Anyu trécsel. Az nem igaz, hogy nem hallja a csengetést, vagy a lányok kacarászását. Pedig ez a kötekedésből fakadó jókedv a nevetésből könnyen felismerhető.
Pár hete, az egyik anyukával már szóváltásba kerültek a futók, akkor a kislány versenyest játszott, és ahogy sikerült megelőzni egy futót bevágott elé. Anyuka akkor sem szólt rá, sőt felháborodott, amikor valaki gyermeknevelési impotensnek nevezte. Mert, ahogy kifejtette a pálya mindenkié…
No igen, főleg ha tiszteletben tartja a többieket.
Öt kilométer utáni gyors körnél tartottam. Volna.
A két barbi éppen állt. Az egyenes elején jártam, amikor belekezdtek a gyáva nyúl játékba.
Nekem nem volt merre kitérnem, ők egymástól nem tudtak. Barbi1 nekiment barbi2-nek. A kerékpár a sípcsontomon landolt. Azután én is. Csak én már a salakon. Meg azon a vállamon, amelyik kulcscsontját néhány éve megkíséreltem eltörni. Most úgy éreztem, hogy sikerült. Szerencsére csak úgy éreztem.
Barbi1 anyariasztó üzemmódba kapcsolt, míg barbi2 lelépett. Az anyariasztó működött. Anya pokrócról fel Nelli az elefánt üzemmódban. Trapp, trapp, trapp…
Számolok. Háromig. Ha hozzám szól, akkor neki megyek.
Nem szólt.
Nyakig sárosan, vérző sípcsonttal, térddel, vállal lebicegtem a pályáról. Elvégre anyuka úgy sem értené…
Vég, és részeredmény:
táv: 5,28 km
idő: 00:26:21
átlagsebesség: 12,02 km/h
csúcssebesség:: 17,2 km/h
