Nem az zuhany alatt dőlt el ott csak tudatosult, hogy ez nem az én napom. Ez már az után volt, hogy a bizonytalan állagú barna trutyit feltakarítottam, és egyúttal bevágtam a szennyesbe a nadrágom, mert bizony az sem úszta meg…
Persze nem így kezdődött. Eddigre rég tudhattam volna.
Amikor futni indultam ránéztem a hőmérőre, ami félárnyékban mutatott huszonhat fokot. Mondtam is magamnak, hogy ilyen időben mellékes, hogy mennyi idő alatt, csak bírjam végig.
Ugye alig két hete volt az, hogy a dögletes melegben már nem bírtam legyűrni a nyolcadik kilométert, ebből meg nem szeretnék rendszert csinálni.
Aztán két kilométerrel az is tudatosult bennem, hogy az omni meg a lában még mindég nincsenek igazán jóban. Az az omni becsületére legyen mondva, hogy a bokám meg a derekam határozottan szereti a társaságát. A bokám például egyáltalán nem fáj, remekül támaszt a cipő. A derekam… nos az nem annyira, mint annak előtte, de ott még van mit javítani a tartásomon. Csak a talpam. Az a nagy büdös helyzet, hogy a több évtizedig elhanyagolt bokasüllyedés bosszulja magát ezerrel. Ott ahol a cipő ellentart egyúttal dörzsöl is. A végeredmény persze lassulás meg vízhólyag, vagy inkább fordítva.
Azt hiszem, kereshetem elő a jó öreg leukoplaszt. [Tudom leukoplastot, de olyan hülyén hangzik!]
Más megoldást nem tudok, mert sem a Kalenji Run 500-as, sem az Adidas futózoknija (azt hiszem Running Courir) nem tudta kiküszöbölni a cipő eme rossz szokását.
Szóval futottam egy borzalmasat, mert ez lassúnak gyors volt, normál tempónak viszont lassú. Ahogy nézem, pont ott vagyok, mint két héttel ezelőtt, pedig közben már futottam ezen a távon 5’09”-es átlagtempót is.
Mindegy lényeg az, hogy most nem adtam fel, hanem végig futottam, pedig az utolsó két kilométert testem, lelkem nem kívánta.
Utána viszont jól esett volna egy kávé, meg a szokásos vitaminpótló pezsgőtablettás italom.
Nosza, poharak egymás mellett. Az egyikben a hosszúkávém, a másikban víz… és akkor egy laza mozdulattal beleejtettem a pezsgőtablettát a kávéba. És még észre sem vettem. Tettem, vettem a lakásban megvárandó, hogy a pezsgőtabletta feloldódjon.
Feloldódott.
Valami gusztustalan színű, szagú és állagú hab indult meg a bögréből. Folyat az asztalra, padlóra… és az asztal törlése közben a nadrágomra.
Na itt lettem biztos abban, hogy ez nem az én napom.
Mellesmeg - csak megszokásból - az edzésadatok:
Táv: 10,81 km
Idő: 1:00:23
Tempó: 5’35”
Átlag pulzus: 159 bpm
Maximum pulzus: 168 bpm
Majd pénteken megpróbálok javítani, hátha az már az én napom lesz.
