Afrika

2011. augusztus 23. 12:22 - regulat

Tudom, hogy sokan hallgatnak zenét futás közben, de én nem ezek közé tartozom. A forgalomban görkorizás leszoktatott róla. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem szól zene közben a fejemben.

Nem, dúdolni, nem dúdolok még véletlenül sem, mert az a közösség elleni merénylet lenne, tekintettel a hangomra. A kutyák így sem szeretnek, de ha dúdolnék valószínűleg a kacsák és egyéb a patak közelében lakó madarak is elköltöznének, vagy – rosszabb esetben – rátámadnának mindenkire, aki a kerékpárúton közlekedik.

Ma majd tíz kilométeren keresztül az Afrika szólt a fejemben, de ez kizárólag az időjárásnak köszönhető.

Jut eszembe az időjárásról, most a reggeli első adat, amit megnézek az időjárás előrejelzés szeptember 4-ére. Se hőséget nem szeretnék, de a szeles, vagy esős időről is lemondanék. Egyelőre a meteo nem dob fel. 27 fokot és zivatart jósol. Pont az az idő amiben nem bírok futni… Legalábbis nem egy fémaratont. Nem, nem pánikolok, elvégre az időjárás pont olyan kiszámíthatatlan, mint… hagyjuk, itt nem politizálok.

Szóval ott tartottam, hogy kedden healernél voltam, aki egy órán keresztül kézrátétellel gyógyított, majd csütörtökön elmentem úszni. Az már maga volt a döbbenet, hogy hőség ide, vagy oda szinte üres volt az uszoda. Most vagy mindenki nyarat még, vagy az emberek zsebe is hasonlatos az uszodához. Üres. Viszont így kényelmesen letudtam a magam kilométerét. Kicsit száradtam a napon… és másnap reggel úgy éreztem, hogy minden rendben. Mármint deréktájon.

Jut eszembe @monique kérdése, hogy nem-e azért fáj a derekam mert rossz a tartásom futás közben. DE. Illetve nem. Vagyis az az igazság, hogy nagy valószínűséggel rossz a tartásom, mert fáj a derekam. Csak éppen ez most nem a tyúk, vagy a tojás című találós kérdés, mert bizony a derékfájás volt előbb, mint a futás. Sőt a rendszeres mozgás meg az Omni még csökkentette is a derékfájási hajlamom. Persze ezért lenne jó egy szakember rendszeres segítsége, mert úgy talán még javulna a derekam állapota.

Tehát pénteken már futottam. Az előzetes tervet, hogy a NIKE félmaratonig, már csak a 150 bpm alatti pulzus és az 5’30”-as tempó érdekel, feladtam, lett belőle 150 bpm alatti pulzus és 6’00”-os tempó. Mármint terv szinten. Mert persze hőség, meg a derekam 15 kilométer után megálljt parancsolt javasolt. Hallgattam rájuk.

A vasárnapi tizenötös már sokkal inkább szándékom szerint alakult.

Erre ma jött ez az afrikai levegő, és amikor öt kilométer után szembefordultam a nappal, hát úgy éreztem, hogy leég a pofámról a bőr. Minden elismerésem azé, aki ezt bírja kilométereken keresztül. Én tizenegy után feladtam. Addigra már szinte csak só folyt a fejemből. Bár ahogy elnéztem a patakpart népét, más is így volt a mai nappal. Nálamnál sokkal jobb és kitartóbb futók is fejcsóválva bandukoltak, ami azt jelenti, hogy a kitűzött céljukat ma nem teljesítették. És csütörtökre még melegebbet ígértek… Azon sem lepődnék meg, ha addigra vízilovakkal telne a Rákospatak, bár nem biztos, hogy beleférnek, és barátságtalan edzőpartnerek...