Hirtelen annyi mindenről kéne írni. Mert futottam egy PB-t, voltam csikung (olni? ozni? on?) bemutatón. Lett egy lépésszámlálóm. És akkor még ott a futóklubos ötletem is.
Na az utóbbival például bajban vagyok, mert az azért nonszensz lenne, hogy leszólítsam a futókat útközben, hogy csináljuk meg. Én például nem lennék lelkes, ha menetközben akarna valaki leszólítani, legalábbis olyankor, amikor éppen félmaratont futok.
Egyelőre abban maradtam magammal, hogy minden bejegyzésbe beszúrom, hogy kéne egy futóklubot csinálni azokkal, akik az RTK pályák mögött futnak a Rákospatak mentén. Azért vagyunk néhányan. Nem lenne hülyeség együtt futni.
Mondjuk vasárnap egy közös futás?
Kilenckor. A csabai öregstrandtól a Cinkotai útig, meg vissza… [ha valaki nem tudná, hogy mire is gondoltam, akkor kattintson a képre]
Ezt most hetente meg fogom hirdetni más-más időpontra, ha meg nem jár eredménnyel, jöhet a matricázás.
Ha már a végéről kezdtem, akkor maradjon is az irány. Lépésszámláló.
A múlt héten vettem egy lépésszámlálót, pontosabban a Nike+ SportBandet. Amiről már @Bozótfarosszgump [bocs @Bozót emlékezetből hivatkoztam rád, csalt a memóriám] is írt, méghozzá csupa jót. Egyelőre a kalibrálásnál tartok. Ezer méteren kétszázzal kevesebbet mért, tíz kilométeren ugyanannyival többet. Már az RDS-hez képest. Szerdán futunk egy félmaratont. Meglátjuk. Aztán majd a NATO futás után kiderül, hogy mennyire jó…
És akkor a visszafelé haladásban jön a csikung.
Hozzá tartozik, hogy már régóta gondolkodom, hogy mit is kéne csinálni a futás mellett, mert ugye nyújtani, még véletlenül sem nyújtok tisztességesen, meg azért a futás elég egyoldalú igénybevétel. [vagy inkább fordított sorrendben] Eddig is valami tajcsi féle dolgon járt az agyam, meg az úszáson… és most jött a lehetőség, hogy próbáljam ki a csikungot, ami a tajcsi alapja.
Vasárnap reggel irány a bemutató óra, a Jógaliget című műintézménybe, meg közben a para, hogy 1. béna leszek. 2, egyedül leszek pasi.
Egyből beugrott a klasszikusnak mondható poén [mondjuk az zumbás], hogy „Én leszek az önök zumba oktatója. Misi vagyok és hetero.”.
Nem jött be, na nem a bénaság, mert az voltam, hanem az egyetlen pasi kitétel. Az utolsó pillanatban befutott egy srác. Yesss!
Élveztem az órát, ugyan ritkán találtam el, hogy mikor kell be és mikor kilélegezni, és hogy hogyan lehet egyszerre a mozgásra meg a különböző energia központokra koncentrálni. Hja kérem, nem vagyok egy Napoleon. Előbb tessék megtanítani a mozgássort, utána a légzést, és majd akkor talán koncentrálni is tudok… Na ez most nem hiszti, mert mint mondtam tetszett a dolog. Rendszert kéne vinni bele. Meg utána úsztam is egyet, mert a Jógaliget az uszodában van. Meg délután futottam egy kilométert, mert kalibráltam. Meg mert nem volt kedvem beszállni a takarításba... [sújtson érte dolgozó népünk megvetése!]
És akkor a futás, mert ez volna a lényeg.
Szombat reggel olyan, de olyan szimpatikus volt a hőmérséklet. Neki indultam a tíz kilométernek.
Csodát nem vártam magamtól, de határozottan jól esett futni. Sőt jobban. Meg még jobban. Rá sem mertem nézni a pulzusmérőre, mert tartottam tőle, hogy kissé magas számot mutat… huszonhat percnél fordultam. Egyből le is lassultam a meglepetéstől. Nem is volt egyszerű visszagyorsulni. De valahogy csak sikerült, ami azért is volt fontos, mert az utolsó másfél kilométer olyan öt százalékos emelkedőt jelent. Kilencnél már láttam a PB esélyét, de abban nem hittem, hogy öt percen belüli kilométerekkel sikerül a távot letudni.
És sikerült!
Az örömködésnek persze para lett a vége, mert hogy ezt hogy a bánatba fogom megjavítani? De ezzel egyelőre nem foglalkozom, mert a 4’59”-es átlag a NATO futásra tökéletes lenne… elvégre álmodozni lehet. Fontos, hogy az ötvenöt perces tíz kilométer menjen biztosan.
Ma már nem hajtottam, csak lefutottam a távot, illetve egy kicsivel hosszabb lett, de az sohasem baj.
Táv: 11,00 km
Idő: 00:56:21
Tempó: 5’07”
Pulzusszám nincs.
Mert még nem sikerült kiderítenem, hogy a NIKE+ kompatibilis pulzusmérő övhöz hol a bánatban lehet e kis hazában hozzájutni.
Két órával meg snassz futni.
