Mire a posztot felteszem, már csak alig egy nap marad az igazság pillanatának az eljöveteléig. Mert holnap a Városligetben eljön az tuti.
Ugyan még nincs itt a vége, de valahogy ez a 2011, ez nem az én évem (volt). Mondjuk baj az nincs, de valahogy a fejemben nem álltak az idén össze rendesen a dolgok. Valószínűleg nem bírom a változásokat. Abból meg kijutott.
De nem is változások bosszantanak, hanem a kivetülésük.
Valahogy az idén minden, de minden versenyen rosszabbul teljesítettem, mint ahogy az az edzés eredmények alapján elvárható lett volna. Holnap ezen megpróbálok változtatni. Most kéne azt írnom, hogy illene öt perces kilométerekkel letudni a NATO futást…
Mert ugye a múlt csütörtökön még félmaratonnyi távot is a vasárnapra tervezett 5’30”-on belül futottam. Élveztem a nyarat az őszben.
Aztán szombaton már maradt a tízes táv. Persze megint egyedül. Tudom, matricázni kéne… Mondjuk meglepődve láttam, hogy a szokásosnál is kevesebben futottak. Talán a Metropol futásnak, talán a másnapi Spar maratonnak volt köszönhető.
Apropó Spar – azon ugye nem indultam, csak kimentem szurkolni – kihasználtam a jó időt és görkoriztam egyet. Mérni csak a hazautat mértem. Kíváncsi voltam, hogy a megszokott útvonalon, így féléves kihagyás után milyen is korizni… Egyszóval összefoglalom: lassú.
A Ligetben megnéztem még a maratonka befutóját.
Na valamit nem értek. Illetve valakiket.
Azokat a tizenéveseket nem értem, akik valószínűleg csak egy iskolai ötös érdekében húztak futócipőt. Ezzel még nem is lenne baj, de ahogy néztem, az ő esetükben valami rejtélyes térgörbület keletkezett a Ligetben. Méterek, száz méterek, de még lehet, hogy több is kimaradt az útvonalukból. Tényleg nem értem. Minek csalni, hiszen magukon kívül senkit nem csapnak be. A maratonkán nem volt chipes időmérés. A tanárok, nem hiszem, hogy egyesével néznék a befutó képeket, hogy a tanulójuk mikor ért be. Szóval tényleg minek? Már azon túl, hogy azok, akik rendesen lefutották kicsit szomorúak lesznek, hogy lám-lám mennyien voltak jobbak náluk. Pedig nem!
És természetesen a verseny előtti héten minden előzetes tervem felborult.
A hétfői futásból kedd lett, a szerdaiból csütörtök, és a pénteki úszás is elmaradt.
Mindig közbejött valami… De ez az idei év ilyen. Legalább a pszichoszomatikus, verseny előtti derékfájásom kimaradt. Lekopogom. Mert még van majd egy napja előbújni.
Az a nagy büdös helyzet, hogy az utolsó két futás, meg ugye a lejtő a vérmezőről, mindenképpen egy ötven percen belüli tíz kilométert irányozna elő. Végül is meg tudnám csinálni. Megpróbálni, meg fogom.
Az, hogy végre ősz van, az külön jó. Én valahogy jobban szeretek hűvösben futni.
Táv: 10,65 km
Idő: 00:53:14
Tempó: 4’59”
Ráadásul vasárnap túl leszek azon a tíz futáson, amit a nike sportband tesztelésére szántam. Érdekes összehasonlítani a lépésszámláló által mért távolságot az RDS által mért távolságokkal. Szóval holnap dél körül eljön az igazság pillanata.
…és eldől, hogy bevállalok-e novemberre egy balatoni félmaratont.
