Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Ez volt 2011.

2012. január 03. 18:24 - regulat

Volt egy kis hiányérzetem ezzel az új esztendővel kapcsolatban. Mondjuk tavaly is. Aztán rájöttem, hogy megint elfelejtettem összefoglalni az előző évet.

tdt_en_2011.jpgDe még mielőtt rátérnék arra a pár számadatra, ami az elmúlt évet összefoglalja, engedtessék meg nekem egy kitérő. Igen, megint az új blog kapcsán.

A cím változtatásának volt még egy olyan oka is, hogy túlságosan behatárolt. Elvégre az, hogy A 6. Alabárdos edzésnaplója csak egy énblogra adott lehetőséget, pedig már régóta szeretném, hogy akár rendszeres edzésnaplóval, akár versenybeszámolókkal jelentkező társszerzőket szívesen látnék. Az új cím azért erre sokkal több lehetőséget ad.

Volt, már akit megkerestem az ötlettel, van akit még csak ezután fogok… de nyitott vagyok az önként jelentkezőkre is. Van aki még gondolkodik, van aki inkább marad a saját blogjánál… de csak akad vállalkozó szellem, aki beszállna.

Azt hiszem, ez volt a reklám helye.

Szóval 2011.

Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor az EdzésOnline adataira támaszkodva azt írnám, hogy futottam 1.562 kilométert majd 140 óra alatt, átlagosan 5’22”-es tempóval. Ebbe belefért hat verseny, köztük két félmaraton.

Persze ez azért ennyire nem egyszerű. Voltak kimondott, kimondatlan céljaim az évre.
Először is le akartam futni egyezer kilométert. Ezt bátran kipipálhatom.

Aztán le akartam futni a félmaratont két órán belül. Első próbálkozásra ezt bizony elbuktam, még szerencse, hogy adtam magamnak egy második esélyt még 2011-ben. Pedig ott tartottam, hogy ezt a célt elteszem az idei évre. Pipa.

Viszont ez egy új kihívást eredményezett. Félmaratonmánia nyolc órán belül. Na itt most erősen mínuszban vagyok a célhoz képest.

ősz:    02:16:01
tél:     01:46:28

Ez bizony két és fél perc mínusz. Hát nyárra, ha minden jól megy, ledolgozom. Vagy őszre…

Na mi is volt még? Ja, a Kékes! Végigfutni másfél órán belül. Ez bizony hiába volt meg, - már az időt tekintve - igen csak sokat gyalogoltam bele. Ez vagy csak pi, vagy csak pa, de pipa semmiképpen. Idén újrajátszom.

Mint ahogy a szenvedésbe fordult Tisza-tó versenyt is. Mert az új kori jól muzsikált, csak az a fránya szembeszél…

2011_edzes.jpgUgyan egyéni szociális probléma, de a munkahellyel kapcsolatos problémák [konkrétan a nincs] azért erősen átstrukturálták a mozgási szokásaimat. Korábban a korizás és a munkából hazajárás szorosan kapcsolódott, most meg ki kellett volna menni a stadionhoz… inkább futottam a környéken.

Ezért egy jobb futócipőbe is invesztáltam. Lett egy Saucony Omni 8-asom. És rájöttem, hogy mennyit számít egy jobb cipő. Például kevesebbet fájt a derekam. Hogy jövőre mit húzok fel, még nem tudom, de az omnim túl van az ezredik kilométeren. Lassan cserélni kéne.

2011_verseny.jpgÉs mivel többet futottam, hangsúlyosabbak lettek a futó megmozdulások, a futóversenyek. Igazából ezt a részét nem is bánom, mert a görkoris események száma folyamatosan csökken. Valamiért fordítottan arányos a görkorcsolyázók számával. Azt sajnos nem mondhatom, hogy nem értem, mert bizony jó útvonalat találni a korizáshoz nem csak a székesfővárosban nem egyszerű. Ez van. Bizton állíthatom, hogy a futók is ugyanolyan jó fejek mint a korisok.

Szerencsémre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr13517098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása