Mondanám, hogy ez a bejegyzés kilóg a sorból. Itt kérem igenis lesz egy csepp katarzis!
Történt, hogy decemberben indultam a hogyan legyek béna balfék című háziversenyen. Azzal a számmal neveztem, hogy le tudom ejteni egymás után háromszor az RDS-t. [Ha valaki véletlenül most tévedne ide és nem tudná, hogy miről, van szó, annak, és csak annak mondom, hogy én ezzel a kütyüvel mérem a megtett távolságot, meg a sebességet. Bővebben: itt.]
Na most azt megtanultam még a repülőtéren, hogy szuper biztosnak hitt műanyagházas bőröndök is simán kinyílnak, ha a megfelelő pontjára ejti le az ember. Amilyenek a rakodók egy repülőtéren erre semmi perc alatt rájöttek.
Na, én is megtaláltam a három leejtés során azt a pontot, amelyre a készüléket leejtve az mint a rakétát lőtte ki az elemet. Merthogy úgy van kitalálva az elem elhelyezése, hogy egy kis fedél zárja, mint a rúdlámpáknál, csak itt a rugó nem a zárószekezeten van. Ráadásul nem is menetes a dög, mindössze három fül tartja a helyén. Na, ezek letörtek.
Házi megoldás: ragasztószalag. Gondoltam én, de nem vált be.
Közben telefon a hazai forgalmazóknak, hogy tudnának-e ilyet adni. Pénzért. De nem. Bevallom az ötödik kísérlet után feladtam…
Na most, egy ilyen filléres bizbasz hiánya miatt vegyek egy olyan negyvenezres kütyüt?
Erőt vettem magamon, és a hiányos angolnyelv ismeretemet. És írtam a CicloSportnak… akik németek egy e-mailt, hogy segítsenek már.
És vártam.
És nem válaszoltak...
Így utólag gondolom az történt, hogy elolvasták szegényes levelemet. Majd amikor rájöttek, hogy mit akarok röhögtek egy jót. Szóltak az ügyeletes Alinak, vagy Gorannak, hogy hozzon már egy ilyen bizbaszt, oszt berakták egy borítékba, és elküldték. [az a kis izé az ott a borítékon!]
Csak így, hogy örüljek. [Mondtam, hogy lesz katarzis!]
Szóval, amikor megjött a csomag, akkor örültem. Nagyon.
Mert hirtelen éreztem magam valakinek. Mondjuk vásárlónak, aki CicloSportéknak fontos. Mert az ő terméküket használja.
Ez nekem olyan furcsa.
Itt. Magyarországon.
