Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Résztáv

2012. március 12. 10:38 - regulat

2012. tizedik hete

Mondtam a múlt héten, hogy kicsit vissza fogom magam a kilométergyűjtésben. Már csak azért is, mert az egyre jobb idő a gyorsabb és rövidebb távok futására ösztökél. Magyarul elkezdtem résztávozni.

omni_8.jpgPersze az más kérdés, hogy az, amit résztávozás címén művelek mennyire tekinthető ideális edzésnek. [Erről kérnék majd véleményt a hozzáértőktől!]

De inkább azzal kezdeném, hogy azon vettem észre magam, hogy az alap edzéstávom észrevétlenül nőtt három kilométerrel. Mondhatni fiatalkorúvá érett. Most tizenhatokat futok a patak mellett. Gyorsan meg is veregetem a vállam, mert tavaly márciusban az volt a feladat, hogy tíz kilométerről folyamatos távemelés mellett jussak el… nos, március végére eljutottam a tizenhat kilométerig. Az akkor hat kilométer emelést jelentett 5’30”-as tempóval.

Most meg öt percen belüli tempókkal futom ugyanazt. Igaz tavaly „csak” a Vivicittára és nem a Vivicittá félmaratonra készültem.

Szóval hétfőn kicsit nekiduráltam magam. Na, nem annyira, hogy tempó futás legyen belőle, de azért kicsit erősebben vágtam bele, mintha a normál tempómban futottam volna. Az utolsó másfél kilométeren kicsit ki is léptem a komfort zónámból. Viszont kárpótolt érte, hogy a célban azt láttam, hogy az átlagtempóm tizenkét másodperccel került az ötös tempó alá. Vigyorogtam is, mint a tejbetök.

Pénteken azért már óvatosabban adtam elő magam, de nem is léptem ki a komfort zónából, csak néhány másodpercre. Ez úgy egy tucat kilométerrel a hátam mögött történt.

Persze, hogy az óra. Na, nem a hibás, mert az én volnék, hanem az ok. Ránéztem, és úgy éreztem, hogy menne ez jobban is. Szerencsére a versenyláz gyorsan kikapcsolt. Mondjuk ez pénteken nem is volt meglepő, mert aznap valahogy nekiindulni sem volt kedvem. Illetve az agyamnak volt kedve, csak valahogy az elhatározás, meg a nekiindulás nem volt igazán pariban.

A héten a bónuszt a címben szereplő résztávozás jelentette.

Elméletileg a történet úgy néz ki, hogy a sportpálya – ahol elkezdtem futni – úgy másfél kilométernyire van. Valahogy úgy terveztem, hogy ez a másfél kilométer elég bemelegítésnek és levezetésnek, és a kettő között futok a pályán ötszáz méter körüli gyorsakat.

A nagyképű tervem szerint nyolcat. Olyan egyperces pihenőkkel. Azért egy perc, mert körülbelül ennyi idő alatt áll vissza a pulzusom a 120 bpm alatti tartományba. Bár így utólag meg kell jegyeznem, hogy az az egy perc, inkább másfél.

Aztán szerdán jött a meglepetés. Bemelegítő futás. Pálya. …és jöttek az ötszázasok.

Egy. Jó ez! Kettő. Basszus ez fárasztóbb, mint gondoltam. Három. Biztos, hogy én erre gondoltam? Négy. Óhogyazafűzfánbaszogatott…

Öt már nem volt. Négy után remegett a lábam, meg a gyomrom. Levegőt, nos azt éppen hogy csak kaptam. Levezetés haza.

Vakartam a fejem, hogy Én? Ebből? Nyolcat? Mégis hogy lehettem ennyire eltévedve az erőnlétemet illetően…

A tényekre visszatérve a 4x560 [280-nak mért egy kört az RDS] átlagtempója, úgy lett 3’53”, hogy a leggyorsabbnak mért részen – ha csak másodpercekre is – 20,4 km/h-ra sikerült felgyorsulnom.

Vasárnap, már óvatosabban vágtam neki. Már csak azért is, mert az éjszakai fagy hiányában a pálya egy része pihe-puha mocsárrá változott. Persze ez könnyen kikerülhető, csak a futók által kitaposott ösvényt kell követni.

Akkor legalább ötöt! – mondtam magamnak. Persze négy után ismét hülyézni kezdtem magam, de azért csak lefutottam az ötödiket. Két és fél perc alatt… így az 5x560 átlagtempója pont 4’00”-ra jött ki, igaz most a húsz kilométeres sebességet meg sem közelítettem. Csak 17,1 km/h-t sikerült kiszorítanom magamból. Azt hiszem túl óvatos voltam. Ezen legközelebb változtatni kell, hiszen a célom pont az, hogy minél többet tudjak három perc közeli tempóban futni.

Meg az is cél, hogy csak meglegyen az a [most még!] bűvös nyolcas.

Szeretném azt hinni, hogy a K&H-ra lesz látszata is a dolognak.

De előbb, még csütörtökön, itt a VII. Imre-Lőrinc, amin PB-t kéne futni. Ha a tervezett 4’45”-ös átlag összejön, akkor meg is lesz!

 

ps.: Többször heti kettő résztávozás nem lesz. Fárasztó...

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr94311376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egyensúlyban · http://apaegyensulyban.blog.hu 2012.03.12. 10:58:25

azt olvastam a szakirodalomban, hogy résztáv és fartlek kéthetente max 1 edzés legyen, mert nagyon megerőltető és nem hatásos, ha sűrűn nyomja az ember. :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2012.03.12. 11:15:28

@egyensúlyban: Nekem is csak ez a hét volt duplázós, az elmaradt múlt vasárnapi miatt. Az edzéstervben (lásd előző bejegyzés)több ilyen nem szerepel.

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2012.03.12. 11:17:44

@egyensúlyban: ...kivéve, ha az ember kíváncsisága erősebb a józan megfontolásnál. :)

egyensúlyban · http://apaegyensulyban.blog.hu 2012.03.12. 11:19:24

ezek többnyire amúgy is csak ajánlások és nem szabályok :D
süti beállítások módosítása