Ez a bejegyzést eredetileg azzal akartam kezdeni, hogy Dög a meleg. Meg azzal, hogy hirtelen nem is emlékszem arra, hogy utoljára mikor volt ilyen… meg, hogy anyám azt mondta, hogy bezzeg az ő gyerekkorában voltak még igazi nyarak. Ehh. Hülyeség. Ezen a szélességi fokon az a normális, vagy annak kellene normálisnak lennie, ha nyáron meleg van.
Az meg, hogy nem is emlékszem, nem igaz. Emlékszem. Úgy saccperkábé.
Hogy ne emlékeznék, azon a nyáron – úgy ’77 lehetett – ültette a fákat a nagyapám az erzsébeti Baross utcában a fákat. Igen ott majdnem a Topánka utcánál. Társadalmi munkában. Ha a kiguglizza valaki, egy egész kis ligetet lát. Azon a nyáron nagyapám napi négy-öt órát töltött azzal, hogy locsolja a facsemetéket. Na, az utóbbi hetekben sűrűn eszembe jutott… ennyit még életemben nem locsoltam.
Meg az is az a nyár volt, amikor négynapi eső után és is azok közé tartoztam, akik sírva kérték anyut, meg aput (na jó, én csak anyut), hogy vigye haza a bélapátfalvai úttörőtáborból, mert szar az egész. Úgy ötven százaléknak bejött a kísérlet. Nekem nem. De amikor a t. szülők és menekülő csemetéik úgy négy óra tájt elhúztak, kibújt a felhők mögül a nap, és hetekig kemencét játszott. Mint most.
Na jó eleget beszéltem mellé. Itt volt ez a huszonhetedik hét és aki éppen nem UB lázban égett, az a melegtől pihegett. No, igen az UB beszámolók meghozták a parát a hőségtől, meg a közismerten rohadalmasan meleg Délibábtól. Kell ez nekem?
Egyik reggel arra ébredtem, hogy annak a Yves Montand fimnek a fekete-fehér kockáival álmodtam, amelyikben valahol Közép-Amerikában nitrót szállítanak egy bányához. Mi is volt a címe? Ja, A félelem bére. Azt sem élte túl egyik főszereplő sem…
Aztán kedden csak erőt vettem magamon és futni mentem. Nem hajnalban, nem este, hanem direkt a rohadás melegben. Elvégre Hortobágyon sem várható ideális hőmérséklet, vagy a dögséget is kibírja az ember, vagy el se induljon. Előző héten a hosszú futások nem jöttek össze, se a helyes tempó, se a frissítés. Aggódtam, na! Hét kilométer: 38 perc. Úgy éreztem eddig jó. A következő hét: 39 perc… egy perccel rosszabb, belefér. Akkor már tudtam, hogy ez a tempó jó, végig bírni fogom. Utolsó hét: negyven perc. A végére a hőmérő félárnyékban 37 fokot mutatott. Megvan a jó tempó! PB – ezt eddig is tudtam – nem lesz Hortobágyon, de ezzel a tempóval ki sem fogok dögleni.
Na ja, a hőségtől nem félni kell csak meg kell adni neki a tiszteletet.
Tiszteletem!
Csütörtökön óvatosabban vágtam bele a résztávozásba. Talán túlságosan is óvatosan. Az átlagtempóm négy perc felett volt… a pulzusom… na, nem az egekben, csak kicsit lassan állt vissza. Ez azért kicsit túlzott tisztelet volt. Szerintem.
Szombat. Megint hosszú. Két percet akartam lefaragni a keddi időből, mert ha minden jól meg a versenyhangulat még hozzá tesz majd hármat az 1:50:00 körüli idővel meg igazán elégedett lennék. 37-37-38 meg egy kis levezető reszli, és elégedetten veregettem a vállamat. Ez így volt jó.
Közben napi meteo nézés. Várható hőmérséklet Hortobágyon… Most éppen kedvezőnek tűnik. De lényeg a lényeg nem kell utálni a hőséget, nem kell félni tőle, de tisztelni…
…azt célszerű.
