Cseh Laci nekem sztár. Büszke vagyok rá, hogy a honfitársam. Nem mondom, hogy leszarom, hogy szerez-e érmet vagy nem… de, ha nem akkor is nagyszerű sportolónak fogom tartani.

Ennyi lett volna a tegnapi bejegyzés.

A válasz azokra a hangokra, amelyeket nem is tudok szalonképesen, vagy legalább az én normáim szerint még elfogadható szalonképtelenséggel reagálni.

Nem csalódtam néhányotokban! Igen mindig tudtok lejjebb és lejjebb. Még akkor is, amikor a józan ész azt mondaná, hogy nem lehet… és mindig akad, aki bizonyítja, hogy DE! Lehet.

Milyen ember az, aki a következő mondatokat képes leírni?

Cseh László a soha be nem váltott remények embere. Tisztán látható, hogy jó példája a túlfizetett túl ajnározott sztárocskáknak. Sajnos jó magyar szokás szerint majd szerepet kap az után pótlás nevelésben. Ő aki önmaga sem tudja, vagy nem akarja oda tenni magát. Azonnal elzavarni az élsport a sport környékérő. Tudja meg végre mi az munkából élni. S fizesse vissza mind azt a luxust amit érdemtelenül megkapott!!!!!!”

Ember az ilyen?

Hogy a bánatos lótüdőbe írhat le bárki is ilyet egy olyan sportolótól, akinek az elmúlt tíz évben huszonnyolcszor csendült fel a himnusz?

Ötven egy érmet szerzett, hat világbajnokságon (ebből egy rövid pályás) és eddig két olimpián volt eredményes.

Igen, ez a harmadik olimpia rosszul indult a számára.

De ki az a barom, aki azt hiszi, hogy Cseh Laci veszteni, lógni, bulizni ment Londonba?

Ki az a barom, aki azt hiszi, hogy Cseh Laci nem akarja a legjobbat nyújtani a medencében.

Nem jött össze. Eddig… Sajnálom Lacit, mert hiszem, hogy őt az eddigi eredménytelensége jobban zavarja, mint engem. Ő erre készül négy éve, nem kevés időt és energiát áldozva arra, hogy büszke lehessen magára, hogy büszkék lehessünk rá.

Igen, irigylem az erejét és az elszántságát, még akkor is, ha most ez nem úgy jött össze, ahogy ő tervezte, ahogy mi vártuk.

Cseh Laci nekem akkor is sztár!

…és most, hogy ha minden igaz magára talált és ma délelőtt a legjobb idővel jutott az elődöntőbe. Nem mondom, hogy nem keserítene el, ha nem menetelne tovább. Dehogynem!

Nem mondom, hogy nem várok tőle érmet. Dehogynem!

De, ha mégsem jön össze, akkor sem lesz a szememben kisebb sportoló.

Egy rosszul sikerült formaidőzítés, nem írhatja felül az elmúlt tíz év eredményeit!

Nem ő a szégyen, hanem az őt, epét köpve szidó honfitársaim…