Itt a vége! Éppen azon gondolkodtam, hogy mivel is kéne kezdeni a 27. Spar maratonról a beszámolót. Arra jutottam, hogy valami hangzatos felütéssel. Például ezzel, hogy itt a vége.
Nem, nem a futásnak van vége, csak egy korszaknak. A következő versenyen már a senior 2 kategóriába fogok tartozni. Ez azért így kimondva/leírva vicces.
Ez van srácok!
Beszélek itt össze meg vissza, de valahogy olyan nehéz egy olyan versenyről írni, ami a tervezettnél jobban sikerült. Nem is olyan rég még ott tartottam, hogy tökömteleazegésszel, meg ott, hogy egyik nap van csapat, másik nap nincs, aztán mégis van, vagyis még sincs. Erre mondják, hogy a végére úgy hiányzott az egész, mint üveges tótnak a hanyattesés…
Aztán egyszer csak ott vagyok a ligetben és szúrom magamra a rajtszámot, rohanok csomagot leadni, mert elfelejtettem, hogy a Lánchídnál is van csomagmegörző. Aztán elbambulok azon, hogy tejóúristen, honnan került elő ez a qrvasokember, aki mind futni akar. Meg utána az Óhogyabrantba, alig van húszpercem a váltópontra érni! Fussá’ mán te (azaz én, aki ezt írom - már Loe után szabadon) marha! És akkor tienöt perc alatt elügettem a váltópontra, hogy a csapat nevéhez méltóan odaérjek.
Ja, azt nem is mondtam, hogy a problémás "induljunk, ne induljunk" helyzet miatt az utolsó pillanatban neveztünk be a stafétára (11,4-21,4-9,4) négyórás tervvel és ebből nekem jutott a közepe. Számoltam erőnléttel, tömeggel, rakparttal [ez külön kategória, mert vagy túl meleg, vagy túl szeles, vagy a kettő együtt, már tapasztalatim szerint] így a saját szakaszomra 1:50 – 1:55 közötti idő jött ki. Azzal nem számoltam, hogy bemelegítésként lenyomok 3,3 kilométert alig 16 perc alatt…
Mindegy. Ott voltam. Pihegtem vagy öt percet, és már váltottunk is.
Kapásból beszorultam az ötperces iramfutók mögé, holott ők sem tudták tartani a tömegben a tervezett tempójukat. Már a hídra kanyarodtunk, amikor meg tudtam előzni őket. Nem, nem én vagyok ennyire gyors, hanem csak feleannyit kellet futnom, mint nekik. Úgy azért könnyű, meg tudtam, hogy papírforma szerint úgy a tizennyolcadik kilométerem környékén úgyis beérnek. Az igazi nagy löketet a Suhanj! pompon csajok adták, amikor a híd lábánál meghallottam a jön egy dékás kiáltást. Kösz csajok! (loptam egy képet rólatok…)
Innentől felváltva jöttek az élvezetes szakaszok és a tömeg miatti szenvedősek. Valahogy szartam a tempóra, pulzusra… élveztem, amit lehetett a futásban, meg a kellemes időjárásból. Tényleg, azt nem is mondtam, hogy a meteo nagy barátunk volt ezen a napon. Felhős, szélcsendes, húsz fok alatti idő. Ilyenkor lehet(ne) PB-t futni, ha nincs nagy tömeg. Volt.
Maradt az örömfutás, meg a pacsizás (lehetőség szerint) a szembejövő ismerősökkel. Döbbenetes, hogy mennyi ismerős lett ez alatt az egy év alatt. Tök jó! És van ez olyan halvány sejtésem, hogy ha nem lennék ilyen bányaló, akkor kétszer annyian is lettek volna.
Féltávkapu. Itt érem be Bitliszbát és sokkol, hogy annyi idő alatt futja a maraton felét, mint az én legjobb félmaratonomat. [Mer’ ugye egy maraton nem egyenlő két félmaratonnal, már ami az időt illeti] Ha én egyszer ilyet tudnék… de majd dolgozom a projekten.
Az van, hogy életemben először élvezem a rakpartot. Nem úgy a Kopaszinál a kivezető szakaszt. Mélypont. Belassulás egy egész kilométeren keresztül. Aztán éledek. Köszönhető a szurkolóknak, meg annak, hogy már csak négy kilométer van hátra… meg egy kicsi.
Hídra fel, hídról le. Csarnok megkerül. Közben matekolás, hogy most kéne gyorsítani, vagy csak a Böskétől. Mire a mostról meggyőzöm magam már a Böske alatt futunk. Nagylevegő és hajrá… és csak nem jön az a váltópont. Azaz de! (Meg)váltunk. Óra leállít. Konstatál, hogy hülyeséget ír, vagy csak a szemembe folyt az izzadság… Előbb vízért hörgök egy kicsit (kapok, iszom, élek), majd utána megnézem. 1:43:10
Értem én, csak fel nem foghatom.
Kissé fázom. Nincs rajtam egy száraz pont. Visszaséta a ligetbe a száraz ruháért. Futni kéne – mondok magamnak. Majd kedvesen lehülyézem a javaslattevőt.
Csapat?
Csapat bent van négy órán belül. Majd tíz perccel. Jók vótunk na!
Most őszintén nem méltó befejezése ez a senior 1 kategóriának?
Ugye, hogy ugye!
Búcsúzóul a versenyen részt vevő DK-Team egy része... mert van aki lemaradt. De csak a fotózásról! Futóként mindenki győzött. Legyőzte önmagát!
