Volt itt nekünk az elmúlt hétvégén, mintegy két felhőszakadás között ez a "Mit adtak nekünk a Rómaiak?" jellegű Európa-napi futás, a 10 év – 10 km… ami valójában 11,7. [Jellemző… - mondanák az euroszkeptikusok]
Szóval adva volt a lehetőség, hogy a belvárosban meg ingyen fusson az ember egy jót, már ha az időjárásfelelős nem szól közbe. Csak beneveztem.
Nem volt egyszerű döntés, mert nem tudtam eldönteni, hogy ez most mi lesz. Mert ha egy kocogós felvonulás, akkor nem igazán érdekel, de ha egy öt percen belüli tempóval meg lehet futni, akkor mégis… Valahogy fázom az ingyenes rendezvényektől. Az vigasztalt, hogy limitált(nak volt feltüntetve) az indulók száma… és a helyszínen, már nem lehet nevezni. Ez a létszám dolog azért macerás, mert a belvárosban nem minden utca Andrássy szélességű…. és az útvonalban ott Király utca példának okáért, ott azért egy kétezres tömeg már a vicces kategória. Bevallom, eszem ágában sem volt megnézni, hogy ez hogy tud működni, főleg miután kiderült, hogy a rendező [hangsúlyoznám, hogy nem a BBU-t, a verseny lebonyolítóját értem a rendező alatt!] az induló létszámot kvázi megduplázta…
Nem tudom, hogy csak nekem nem tűnt fel, hogy repülőrajttal fogunk indulni, vagy mást is meglepetésként ért ez az információ, de basszus, ha ezt előre tudom/felfogom már csak ezért is eljöttem volna.
Végre egy futás, ami előtt kedvem szerint tudok melegíteni. Ha el nem futom. Engem a gimnasztikázós (má’bocs!) baszkódás mindig megmosolyogtat a tíz kilométer feletti távoknál. Nem mondom, baromi jó hangulatcsinálónak tartom, meg látványos vágókép minden híradóba, de lássuk be az azt követő futáshoz egyébként nem sok köze van. Mondjuk, ha négy percen belüli ezreket tudnék… de így… így bemelegítésnek ott az első egy-két kilométer.
Akkor rajtoljunk. Pofátlanul a mezőny első részébe fúrtam magam. És ahogy illik elfutottam az Andrássyn az első nem egészen másfél kilométert. Győzött a tömegiszony.
Mellesmeg a rajt előtt - miközben embereknek magyaráztam a ruhatár működését, hogy azért van kiírva a rajtszám tartomány, hogy ne legyen kilométeres a sor, és szemmel láthatólag ő éppen rossz sorban áll – nem tudtam eldönteni, hogy mikor indítsam az órát, de aztán meggyőztem magam, hogy a tényleges időt majd közzé teszik, mérem az egészet. Na mindegy.
A tényleges rajthoz, a Zeneakadémiához már aránylag szellős mezőnyben értem, de a rajtkapunk való áthaladás így is lökdösődésbe torkollott. És a Király utca így is szűk volt… elképzelni sem tudom, hogy milyen volt az utánunk jövőknek.
A táv feléig előírás, akarom mondani terv szerint futottam, a Vízivárosnál éreztem, hogy kezdek fáradni, de nem volt vészes a dolog. A Lukácsnál viszont éreztem, hogy lassulok.
Lukácsnál. A hetedik kilométernél járunk, eddig szavam sem lehetett, mindenhol remekül tudtunk futni. Azt azért sejtettem, hogy az Árpád fejedelem útján nem lesz egyszerű az áthaladás. Tévedtem, amikor én jártam arra remekül ment, bár többen panaszkodtak, hogy eléjük bizony beengedték a buszt. Lássuk be, ez van olyan, mint amikor görkorcsolya versenyen sorompót kaptam. Viszont a Lukács! Kedden majdnem visszamentem megnézni, hogy ahol éles jobb kanyart vetettek a néppel egy egy személynek is keskeny gyalogúton, ott maradt-e valami a sarjadó flórából? Az azért kissé balesetveszélyes megoldás volt. Mint a Margit híd lehajtóján szembe jövő busz…
Pestre visszaérve, már megint összeszedettebben futottam, azaz visszataláltam a tervezett négy harminchoz. Élveztem.
Leszámítva az utolsó száz métert. Mondjuk az az én hibám volt, hogy a tíz kilométert jelző tábla után csak kétszáz méternyi gyorsításra maradt bennem lendület, és ahogy szűkült az út a szurkolók között úgy lassultam.
A hivatalos versenyidő 46:16… nem mondom, hogy nem lehetett volna jobb, mert ezt hozni kellett volna 45 percen belül, de belefér, mert csak a 110. hely az 1200 indulóból. Befutóérem, befutó csomag, esemény póló mondanám, hogy köszi, ha nincs a Conchitta-effekt.
Mert ugye előző nap egy furcsaszőrzetű osztrák, ez a Conchitta Wurst művésznevű szakállas nő (maradjunk ennél a megnevezésnél) megnyerte az összeurópai esztrádműsort. Ne menjünk bele, hogy ez most éppen a tolerancia ünnepe, vagy az antikrisztius eljövetele, mert semmi köze a futáshoz. De… ez annyira hatott a pólókat kiosztó hölgyre, hogy látván a szakállamat egy női pólót nyomott a kezembe, amivel az a baj, hogy szűk. Hónaljban. [Bár gondolkodtam erről egy gpoyon, de inkább kihagytam. Itt van helyette a blog hivatalos értékelése szerinti "Ügyes vagy" típusú befutóérem, és az inkriminált női felső.]
Összességében? Nekem ez jól esett.
Köszi az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének a rendezésért, de főleg a BBU-nak a lebonyolításért.