Az embernek vannak mumusai… Nekem az egyik ilyen mumusom a Kékes csúcsfutás lett.
Az első után azt mondtam, hogy soha többet. Akkor 1:25:20 alatt értem fel.
És komolyan gondoltam. Vagy két napig.
Aztán a következő év kimaradt. Pedig nagyon akartam a visszavágót. Amikor eljött a lehetőség, hát megint felemás érzés lett a vége. Igaz, hogy 1:18:47 lett a vége, de inkább csak letudtam a távot, mint lefutottam. De legalább tudtam, hogy legalább még egyszer nekivágok, hogy ha az időjárás is velem van, akkor megpróbáljam, hogy úgy érjek fel, hogy azzal elégedett is legyek…
Kánikulát ígérnek. PB-t nem fogok futni… de remélem, hogy futni fogok.
Végig…
