​A második Gödöllői beszámolónk egy rutinos induló szemével mutatja a Gödöllői terep félmaratont. Persze mondhatjuk, hogy így már könnyű… Azért van itt is olyan dolog, amit a szervezőknek nem ártana végig gondolni… Tehát íme Andrea félmaratonja:

Az idén ötödszörre rendezték meg Gödöllőn a Szabadságnapi terep félmaratont... Immáron negyedszerre neveztem erre az eseményre, végigélve az elmúlt évek egyre növekvő részvételi létszámát és az ebből adódó nehézségeket.

Még jól emlékszem a 2011-es első próbálkozásomra, amikor alig fél százan indultunk neki a távnak. Mára, ahogy egyre több ember fedezi fel ennek a különleges versenynek a varázsát, az indulók száma megközelítette a háromszáz fős létszámot

Háromféle távból - 5, 12km és a klasszikus félmaraton - lehetett választani, vállalva az 530 m szintkülönbséget, és a terepfutás minden velejáróját. De aki meg a bicajt részesíti előnyben, az 21 km-t tekerhetett is.

Ahogy nő a résztvevők létszáma, úgy bizonyul egyre nehezebbnek a parkolás és a három wc is sorállásra kényszeríti az embert, de mivel erdei versenyről van szó, így igazából nincs is szükség többre... a férfiak elintézik máshol, mi nők meg megosztozunk ezen.

Itt egy kicsit megszakítanám a beszámolót. Sok helyen látom, hogy egy verseny népszerűségével egyenes arányban tud nőni a WC gond... és nem árt előre gondolkodni, vagy a nevezők létszámát limitálni, mert van az a terhelés, amit már nem köszön meg természetanya...

No, de vissza abeszámolóhoz:

Mivel már nem először vagyok itt, ismerve a "napjárást " és a parkolást, így időben indultam, negyed kilenckor megérkezve mégis meglepett, hogy már a "szokott" hely foglalt sőt… már tutin napon fog állni az autó a verseny alatt. Gyakorlatilag kilencre az út mindkét oldalán parkoló autók sora állt.... de ahogy láttam, mindenkinek jutott hely.

Leparkolás, és utána a rajtszám átvétel gyorsan ment. A pénztárcabarát nevezési díjért egy drapp pamut póló, ásványvíz, ropi és egy müzli szelet járt. Gyakorlatilag két perc alatt végeztem is.... utána pihenés, edzésonline-os baráti találkozók, beszélgetések a startig...

Közben javában készülődtek a montisok, akik szintén a félmaratont bicajozták végig. Páran talán nem is tudva mire vállalkoztak, mikor terepgumi helyett aszfaltra való virsligumival indultak neki a távnak.

Kilenckor elstartoltak a gyerekek 5 km-en, majd utána a montisok, mi meg vártuk a 9.45-öt… ami végül 10 óra lett, de nem is baj, mert túl közel lett volna a bicajosok és a mi startunk, s itt van, mikor egymással szemben megy a mezőny, jobb, ha a kétkerekűvel járók hamarabb túljutnak azon a szakaszon.

Tízkor ragyogó napsütésben eldördült a startpisztoly és nekiiramodott a mezőny...

Az első 500 m még aszfalton, majd kavicságyon, aztán már csak az erdei út maradt. Itt az első szakaszon előzni képtelenség, libasorban futunk, ha szerencséd van, nem lassú futó után kerülsz, ha meg nincs szerencséd, jó lesz bemelegítésnek... Azt szeretem ebben a versenyben, hogy főleg a mezőny második fele tök nyugodtan, az időeredménnyel nem törődve örömfutásra jön, nem nyafog senki, ha nem tud előzni, kivárja a sorát, az alkalmat, mikor alkalma van arra, hogy a saját tempóját fussa.

A szervezők - évek óta tapasztalom - a frissítéseket sűrűre teszik. Gyakorlatilag 2,5 kilométerenként volt víz, banán és szőlőcukor. Igazából egy félmaratonra ez épp elég, izo nincs, de szerintem ekkora távnál még nem is szükséges, viszont a víz jólesően hűs volt, a banán frissen vágott, tehát ezért jár az ötös :)

Az első itt futott versenyemen eltévedtem. Igaz csak a táv végén, de akkor meg elém jött a szervező. Mivel itt nincs chipes időmérés, így szó szerint kipipálják a beérkezőket - biztos senki sem marad az erdőben -, s látták nem vagyok meg :)

A következő évben, azaz 2012-ben már minden szalagozva volt, ahogy most is, tehát kizárt volt, hogy valaki eltévessze az utat, sőt még arra is figyeltek, hogy a kiálló kövekre, gyökerekre szalagot kössenek, nehogy valaki bajba kerüljön.

Nehéz terepen megy ez a verseny, hatalmas emelkedők, ahol szinte képtelenség felfutni, meredek lejtők, ahol a kétoldalt lévő ágakba kapaszkodva lehet haladni, bokáig érő homok... ezen el is gondolkodtunk, vajon eredetileg van az erdőben, vagy a mostani esős időszak miatt hordták oda a szervezők, hogy ne merüljünk el a sárban.. Tisztások, vízmosások, leszakadt partfal... átfutás az M3-as felett... Mindig eltűnődöm, vajon mit gondolhat az alattam száguldó autóáradat, ha látja a futkározó embereket a feje felett. Napos és árnyékos részek, térdig érő fű... kis ösvények... az erdő csodálatos és páratlan zajai… 21,1 km-en át.

Ekkora távnál, már eléggé szétszakad a mezőny, de látótávolságon belül mindig volt előttem és mögöttem is valaki. Így még a félősebbek is nyugodtan futhattak... Futás, belegyaloglás, mászás és leereszkedés... teltek az órák és lassan feltűnt a 20. km-t jelző tábla. Újra aszfalt a lábam alatt és az utolsó kilométer jött... befutás a templom kertjébe, ahol a start-célkapu várt... Taps minden teljesítőnek... egy csodálatos érem és egy kis elemózsia.

A negyedik évem itt, négy különböző érem, három féle anyagból... Csak a vastag kötélzsinór azonos. Az első két évben különleges égetett kerámia, rajta a verseny szimbólumával, tavaly fa, beleégetve ugyanez, idén meg egy méretes fém érem... igazán egyedi példány.

Minden célba érkezőt hagymás-zsíros kenyér, 2 féle ásványvíz, banán  várt, meg az egyik szponzor által sütött 2 db sütemény....a szervezők bőkezűen osztogatták az éhes szájaknak:)

Nem futottam jó eredményt. Ezen a versenyen mindig lassú vagyok, a "sima" félmaratonomhoz képest, több mint fél órával több idő kell e táv teljesítéséhez, de itt, szó szerint megvívom a harcomat a tereppel. Mindezt fülig érő szájjal, igazi örömfutással, jó hangulatban, szép helyen és profi szervezéssel...

Már most bizton kijelenthetem, jövőre újra ugyanitt... ötödszörre is itt leszek :)

A hab a tortán az volt, hogy ezen a napon volt Pesten a Mozgás éjszakája, tehát még egy futás várt rám:)

Ebből és László beszámolójából nekem ígéretesnek tűnik a Gödöllői "pálya" egyszer majd kipróbálom, de most már tudom, hogy nem árt a dombokat majd komolyan venni...

 ...és ha írnál egy versenyről: tamas.regula@outlook.hu