Vannak olyan események, amik kívül esnek az általam valaha elérhetőnek minősített célokon, meg vannak olyanok, amik ugyan elérhetőek lennének, de úgy gondolom, hogy nem nekem találták ki. Soknak tartom. A távot, a szintet… az egészet. Már ahhoz, hogy élvezni tudjam. Akár azt is, hogy véget ért…
Ilyenkor rácsodálkozom arra, hogy van olyan, akinek ezek a távok, szintek, versenyek a normális közeg. A beszámolókat olvasva olyan egyszerűnek tűnik, hogy odaállsz és lefutod…
Itt van például Bozót és a Dupla Élmény…
Olvasom a beszámolóját a harmadik teljesítésről és egyszerűen nem érzem, hogy ez a kaland, ez a páros terepfutó esemény, egy 36 km hosszú, nyolcas alakú pálya kétszeri teljesítése, azaz a Kékes négyszeri érintésével 72 km és 3380 m szintemelkedés (a hozzá tartozó lejtőkkel). Erre adott 12 óra… [ha jól számoltam, nekem ehhez 15 óra kéne... minimum]
