Hirtelen azt számoltam, hogy hány futóversenyen voltam szurkoló. Kevés alkalommal. Szerintem nem több tíznél. Olyan meg talán egyszer akadt, hogy konkrétan valakinek szurkoltam. Nekem ezért is érdekes ez a post, amit a moly.hu olvasói, vagy könyvbarát közösségtől emeltem át a szerző @Nita_Könyvgalaxis engedélyével.

Szóval akkor a Spar maraton, ezúttal a pálya széléről. [a szereplők, a moly.hu közösségben használt nick nevükön szerepelnek.]

Idén életemben először sikerült eljutni a Spar Maratonra, bár nem futóként, hanem szurkolóként.

11 óra előtt kicsivel sikerült kiérni a Hősök terére, ahol akkor már rengetegen voltak, mind versenyzők, mind a nekik szurkolók. Kisebb egyeztetés után sikerült @Amadea-t megtalálni, @vicomte addigra már a rajtnál állt. Körbenéztünk kicsit az Ötvenhatosok terén, voltak ott mindenféle standok, végül a Gesztenye Marcinál vett @Amadea gesztenyerudakat jótékony célból. Adakoztunk és még finomat ettünk is. :)
Aztán háromnegyed 12 körül elindultunk az első találkozási pontra, a Boráros térre a 23. kilométerhez.

Ott aztán volt időnk megnézni a többi futót és érdekes arcokra bukkantunk. Voltak fiatalok-idősek vegyen, több nő is tütüben futott, voltak mezítlábas futók, de a kedvencünk a kürtőskalácsnak öltözött ember volt. Végül szerencsére feltűnt @vicomte is, akit gyorssegélyben részesítettünk, lásd innivaló, törölköző, jégzselé és egy új póló. Tudni kell, hogy ekkor már negyed 2 körül jártunk, nagyon meleg volt, és a futóknak szinte semmi árnyék nem jutott.

A következő úti célunk a Parlament előtti rakpart volt, ott éppenhogy sikerült @vicomte-ot utolérni. A Margit-sziget körbefutása után újra erre tértek vissza a futók, így mi egy gyors boltozás és Mekizés után már jöttünk is vissza. Ez a 36. kilométer után volt már, itt láttuk sajnos, ahogy mentő vitt el egy futót és többeken is látszott, hogy már nagyon az erejük végén járnak. Szerencsére @vicomte visszafogta magát, így bírta, és nem is lett rosszul.

Végül sajnos a befutásról lemaradtunk a tömegnek és a bkv-nak hála, de amíg álltam a befutó résznél, és vártam, hátha feltűnik a mi futónk, láttam másokat beérkezni.

Bevallom, majdnem elsírtam magam a meghatottságtól, annyira szép volt az egész. Látni és hallani, ahogy a tömeg megéljenzi és megtapsolja a befutókat, és az ő arcukon pedig a megkönnyebbülés látni, hogy igen, megcsináltuk! A legmeghatóbb talán egy látássérült srác és egy 70 feletti bácsika megérkezése volt, a Rubik-kockának beöltözve futó maratonista előtt pedig le a kalappal.

Bár egy igazán meleg, rohangálós és izgulós nap volt ez, mégis nagyon élveztem. Tényleg jó volt látni, hogy nemre, korra, nemzetiségre tekintet nélkül mindenkit egy cél vezérelt, mindenki ugyanazért volt ott. Nem számított, hány éves valaki, hogy néz ki, hogy hetero- vagy homoszexuális, csak a futás és a mozgás öröme számított.

Több ilyen dolog kéne, ami összefogja az embereket.

(A képet @Amadea készítette, a Boráros térnél.)