Nem szeretném, ha úgy nézne ki, hogy valami langymeleg pocsolyában tapicskolok, miközben azt hajtogatom, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó.

Pedig… az a jó.

Tulajdonképpen úgy ültem le ehhez a poszthoz, hogy ez nem a pénzről szól, pedig de.

Én eredetileg arról akartam írni, hogy bajban vagyok a posztok írásánál.

Bajban vagyok. Részben azért, mert kezd telítődni, a futós és túrázós piac (hogy a vasalós versenyeket ne is említsem) és esemény esemény hátán. Ennek én csak örülök, mert választani akkor lehet, ha van miből. Ha nincs, akkor az ember olyanon is részt vesz, amiről előre sejti, hogy az nem lesz neki olyan jó…

Így meg néha búslakodik, hogy erről is lemaradtam. De inkább ez legyen.

Abban meg, ha nem jó, az a jó, hogy az ember - vagyis inkább én - könnyebben ír reakciót kiváltó szösszenetet olyankor, ha bosszankodik.

Bosszankodni meg tudok.

Azzal lehet vitatkozni, egyetérteni, rátenni egy lapáttal… Ha elégedett vagy, annak meg valamiért nincs "hírértéke".

A negatív vélemény az érdekes. De azért lássuk be, az meg egyfajta mazochizmust kíván, hogy az ember azért szopassa magát egy szar rendezvényen, hogy utána többen olvassák. Ezt inkább kihagynám. Száz százalékra megúszni így sem lehet…

Szóval, most, hogy a piac telítődni látszik (maradt el tavaly olyan esemény, ami annyira nem volt ár/érték arányos, hogy nem jelentkezett rá – szinte – a kutya se), az ember válogat, hogy hova menjen, mi éri meg neki. És itt vagyok bajban. Ha valamiről azt sejtem előre, hogy nekem nem ér annyit, amennyi időt elvesz, amennyi pénzt elkér érte a szervező, akkor nem megyek.

Ergo nem lesz miről érdekeset írni.

Mert abban bízom, hogy jól választok. Hogy ahova elmegyek, ott jól fogom magam érezni…

Na ez meg, az olvasottságnak nem tesz jót…

Azt hiszem, bele kell törődnöm, ha szerencsém van, maradok unalmas…

Nekem jobban megéri.