Tulajdonképpen egy évet készültem arra, hogy ötven kilométert futok, de - mondhatni - az utolsó percben mégis újratervezés lett belőle. Sem futás, sem ötven kilométer… Majd jövőre. Ennek a posztnak is majdnem az lett a címe, hogy Papírkutyamód. Aztán mégsem...
A tavalyi év egyik meghatározó túrája volt az első ötvenes táv a Bakonyban, ahonnan úgy jöttem el, hogy a majd tíz órás menetidőt erősen le kéne rövidíteni az idén.
Erre szinte minden esély meg is volt, csak hát a meleg. Mert nyáron meleg van, ezt mindenki tudja, de nekem valahogy így augusztus végére lett sok… Szóval még az est beálltával, Bakonybélben a Pikolóban, azon matekoltam, hogy ha hétkor elindulok, mikor lesz ütős a meleg… de akkor Levente meggyőzött, hogy nem is akarok az ötvenen indulni, mert eltűnt "A" kukoricás… akkor meg hol jobbra?
Komolyra fordítva, maradt a kockázatkerülés és a Magas-Bakony 30 (MTSZ: 61 pont; rendező: Bakonyi Kalandorok Turista Egyesület és Tunner Levente).
Erre a túrára nem csak a Bakony miatt, hanem a rendezők miatt is érdemes visszatérni, valahogy minden túrán az ő jókedvüket, lelkesedésüket várom a rajtban, a célban és az ellenőrzőpontokon. Mer’ jó.
Szóval ott tartottam, hogy igazából péntek este a Pikolóban (ez a rajt helyszínéül is szolgáló vendéglátóipari létesítmény) eldőlt, hogy másnap biztonsági játék, harmincas táv és némi nosztalgia. Soroltam magamban az előnyöket, amolyan önnyugtatásként, hogy megússzuk a hőséget, meg az idén nem tapicskolunk a Cuhában Vinyénél (bár az inkább hiányzott), nem lesz csalánrengeteg Porva-Csesznek felé…, és elmaradnak a hülye szóvicceim az utóbbival, meg a Zörög-heggyel.
És persze mindezt letudjuk (terv szerint) bő hat óra alatt, plusz, a döglődő órám húszpercnyi amper etetése, de az úgyis bruttó idő.
Tehát hűvösnek igazán nem mondható reggel, megcéloztuk a Gerencepusztát és elindultunk. Azért az idén a patak melletti sétálás így áradás nélkül békésebb volt, mint tavaly.
Viszont utána a Kőris-hegyre felcaplatni már szinte ugyanolyan. Szép. Szellős...
Azt hiszem a Kőris-hegyen már tudtam, hogy jól döntöttem. Főleg amikor odaért egy négyfős futócsapat, akik úgy néztek ki, mint akik most léptek ki a zuhany alól… Azt hiszem futva Vinyéig bírtam volna… az meg csak féltáv.
A Kőrishegyről megindultunk lefelé a lejtőn. Ez azért az idén, bottal, sokkal nyugisabb volt, mint tavaly, holott a tériszonyom még mindig ugyanakkora. Elhagytuk a húszas táv leágazását, és lassan jött a mi letérőnk is…
Azért kicsit szomorkás volt ez a jobbra kanyarodás… de, győzködtem magam, így legalább új élmények, kellemes lejtő… a Porva-Csesznek vasútállomás felé vezető csalános kaptató helyett...
…csalános lejtő. Illetve árok.
Ez különben olyan hely, ami vinné magával az embert, már ha nem félti a csupasz lábszárát, vagy nem csupasz a lábszára…
Mire beértünk Porvára már meleg volt. Erősen.
Fáradt nem voltam, de a futás az egyáltalán nem hiányzott. A kocsmánál pecsét, rövid pihenő… az előttünk haladó éppen elstartolt. Mint kiderült annyira sietett, hogy elfelejtette az itinert lepecsételtetni. Pedig mondtuk neki, hogy csak a hosszútáv leggyorsabbja nyer vacsorát… ő meg nem azon van. No mindegy, séta Szépalmapusztára.
Itt volt némi változás tavalyhoz képest. Nem, nem az esküvő, az az idén is volt. éppen fotózták az ifjú párt. Az ellenőrző pont költözött be a tóhoz az árnyékba. (Volt aki nem is vette észre…) Itt megpihentünk, leginkább azért, mert az órát kellett etetnem amperral, és a mérés meg a töltés már nem megy egyszerre neki. Ettünk, ittunk… és nekivágtunk az utolsó hét kilométernek. Ami sajnos jelentős részében aszfalt. Mondjuk tavaly kevésbé esett jól. Talán, mert fáradtabb voltam…
Letudtuk. Kicsit lassabban, de jó hangulatban… azaz így, egy méter futás, kocogás nélkül, 6:37:43 kellett, hogy visszaérjünk a Pikolóhoz, elsősorban egy hideg sörért, no meg az oklevélért és a jelvényért.
Persze a hangulat a szokásos… mint a vigyorgó gomba a jelvényen.
Megint csak azt tudom mondani, hogy ide érdemes eljönni, meg visszajönni. Főleg, ha jövőre visszateszik a kukoricást a helyére… Levente, tessék intézkedni!
Értékeljünk: Itiner: Nincs mit hozzátenni, már tavaly is 5 pont volt. Útvonal: a harmincas is jól követhető, ami 5 pont. Frissítés: igazodott a meleghez is, szintén 5 pont. Az ottfelejtési faktor nem játszik, ami 5 pont.
Pontnyitás ennél futóbarátabb nem is lehetne! (10 km/h) és track van a honlapon, ez bizony 20+2 pont.
cipő: Asics Gel Fuji-Trabucco G-TX (még bírja, pedig 1300+ kilométer van benne); túrabot: Quechua Arpenaz 200; zsák: Quechua Diosaz raid 10
