Ez volt az a hétvége, amikor valahogy minden nap a 21-es busszal kezdődött és Nagykovácsiban végződött a túra. Ráadásul mind a kettő olyan, ami már tavaly is tervben volt… csak éppen akkor ütközött a Spar maratonnal…

Az idén nem ütközött. És a Spar is kimaradt... Ahogy a művelt orosz mondja: sze la zsizny. Szombatra jutott a Budai Kilátók (MTSZ: 43,5 pont; rendező: Tipográfia Testedző Egyesület, Máté István, Felsmann József).

Igazából olyan kettőszáz percet (3:20:00) szántam erre a huszonhárom kilométernyi útra, ha nem esik. Mondjuk esni tényleg nem esett.

Sőt abban a tíz percben ragyogó napsütés volt, amíg a nevezést intéztem a Normafánál, de mire elindultam a nyakunkra másztak a felhők.

Vert helyzet. Már nekem. Nem elég a „köd” még a szemüvegem is bepárásodott, és olyan túrán vagyok, ahol kilátás a lényeg. Mondhatni minden fáradtságot megér…

Innen jött egy kis Balboa szakaszgyakorlat, amíg átkocogtam a Nagy-Hárs-hegyre. Látni ott sem lehetett többet, de legalább jó ütemben haladtam. Elindultam lefele… és jött a hiba.

A hiba mostanság mindig jön. A Páloson is csináltam egy érthetetlen öt kilométeres pluszt és, most a teljesen egyszerű és egyértelmű úton, érthetetlen módon nem a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz szaladtam, hanem rátértem a zöld körséta jelzésre és boldogan ügettem tova… Persze magyarázhatnám a bizonyítványom, hogy én mit néztem, és hogy oda kellett volna valami nyíl vagy egyéb, de igazából nem az volt a baj, hiszen a szöveges itiner egyértelmű.

De van a dolognak az a része, hogy én az elmegyakorlatért is túrázom [jelzem, ez szintén mai bejegyzés], és bizony rosszul jegyeztem meg a szakaszt. A Fekete-fejre koncentráltam.

Tehát egyrészt kihagytam az ellenőrző pontot, másrészt hamarabb tértem rá a zöld körsétára, így pár méterrel meg is fejeltem az utat. Szerintem ezt a hibát rajtam kívül senki sem követte el.

És bár volt némi hiányérzetem ez csak úgy hatszáz méterrel a Fekete-fej előtt hatalmasodott el bennem annyira, hogy előbányásztam az itinert.

Gondolatban sírva fakadtam, amikor elindultam vissza a Makovecz-kilátóhoz.

Nem is tudom szavakba önteni, hogy milyen elkeserítő visszafelé menni…

Mire visszaértem a Fekete-fejhez már kicsúsztam minden tervezett időből, kb öt kilométernyi plusz volt a lábamban, és valahogy már nem vigasztalt, hogy kisütött a nap.

Ráadásul ez a plusz öt kilométerről biztosan tudtam, hogy megbosszulja magát. Az utolsó vízvételi lehetőség 1,8 kilométernél volt. Úgy huszonöt kilométerig nekem nem is hiányzik, hogy menetközben igyak… de itt már tudtam, hogy cca harmincra nő a táv, nálam meg egy korty víz sem volt, a hátralevő tizenöt kilométerre. Nem volt más, bíztam a hűvösben.

Kissé visszafogtam a tempót, biztos ami biztos, és megpróbáltam élvezni az őszi erdő szépségét.

Tulajdonképpen minden jól ment. Piros háromszög, majd zöld háromszög a Tarnai-pihenő előtt rajta nyíl, hogy az útvonal jobbra. Hát mentem tovább.

Igen az itinerben az van, hogy balra. A térképen is az van… Még szerencse, hogy mögöttem ezt hangosan meg is beszélték. Én is visszafordultam. Hála nekik, ez csak max százméternyi plusz.

Bevallom nekem a felhőkben úszó Tarnai-pihenő sokkal jobban tetszett, mit eddig bármikor. Talán azért, mert eddig mindig hullafáradtan értem ide. Na, nem mintha most igazán fittebb lettem volna. De már csak hat kilométer…

A Csergezán-kilátó természetesen felhőben, mire odaérünk. Nem. Oda sem mentem fel…

Igazából eddig tartott az energiám. Szomjas voltam, és már ott tartottam, hogy kérek valamelyik túratárstól egy pohárnyi vizet, de még tartottam magam és már csak lefelé kell menni. Nagy levegő és megindultam…

Aztán egyszer csak kisütött a nap. Aztán beértem Nagykovácsiba… és ott a cél.

És örültem, hogy vége. 4:11:18

És örültem a paprikás krumplinak is.

Ez egy jó útvonal, futva is. Majd jövőre…

És az az öt kilométer sem lett volna akkor a baj, ha nem plusz. De amikor vissza kell fordulni, az demoralizáló. Még mindig.

Értékeljünk: Itiner: A táblázat tökéletesen eligazít, már ha az ember nem memorizál (mint én), mert ugye a két keze botokkal tele, és ha látja a kb hatos betűméretet... necces 5 pont. Útvonal: Jól követhető, a lényeges kanyaroknál segítő táblákkal… igaz, nekem jó lett volna egy behívó a Makoveczhez, és megtévesztő volt a Tarnai előtti… de leginkább az utóbbi miatt a 4 pont. Frissítés: Bajban vagyok, általában nem érdekel különösebben, de most jól jött volna egy a Tarnai-pihenő után. Mondjuk az itiner figyelmeztet rá, hogy nem lesz. Így a rendező nem hibáztatható. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: Nem volt. 5 pont.

Pontozható plusz, az egyértelmű(!) jelzése, hogy, a futók nyolc előtt ne induljanak. Így egyből futóbarát a pontnyitás. Összesen: 19+1 pont.

Tehát akkor jövőre remélhetőleg plusz nélkül…

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabucco2;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220