"Rendhagyó bejegyzés következik, egy olyan túráról, ahol minden egyben volt ahhoz, hogy dühöngjek, és mégis ez lett az év egyik legvidámabb túrája." – kezdtem tavaly a beszámolót. Az idén kihúztam az utolsó tagmondatot, mert ugyanaz kétszer már nem vicces.

Aztán tavaly úgy folytattam, hogy "Persze a túrabeszámoló egy szubjektív műfaj"

De bármennyire is kedvelem a Sarokkő Egyesület túráit, és bármennyire fontosnak tartom, hogy a rövid távokkal kedvet csinálnak a kezdő túrázóknak, ebből az október 23-ai túrából le kell vonni a tanulságokat, és itt az ideje az újratervezésnek.

Félő, hogy ez így többekben hagyott negatív élményt, mint pozitívot.

Mondom mindezt úgy, hogy idén az "eltévedéseink" teljes hossza a túra alatt nem érte el még a száz métert sem, és ebbe beleszámoltam azokat a kitérőket is, ami mások útbaigazítását szolgálta.

Tehát Viharbükk másodszor, igaz most a leghosszabb távon (MTSZ: 55 pont, rendező: Sarokkő Egyesület)

Már a nevezés előtt örömöt szereztem az egyik túratársnak azzal, hogy a reggeli hidegben nem ő volt az egyetlen rövidnadrágos őrült.

Ennek kapcsán, akár őszi ruházkodási tanácsokat kezdhetnék adni, de maradok annál, hogy számomra már fontos a kar, a fül, a kézfej védelme, melegen tartása. A lábam dolgozik. Nem fázik.

Szóval az első kellemetlen meglepetés a rajtban fogadott. A négy útvonalat magába foglaló térkép, ami színesben is tud némi gondot okozni az útvonalvezetés miatt, az fekete-fehérben szörnyű. de komolyan. Egy szürke jelzésábrából honnan tudjam, hogy az zöld, piros, kék, vagy sárga? Ráadásul tényleg olyan az útvonalvezetés, hogy a két hosszabb táv és a két rövidebb külön térképet kíván!

Így legalább Beus megkapta a lehetőséget, hogy ő kezelje az itinert, amit százszázalékosan megvalósított, bár a felesleges információkkal kapcsolatos kifakadásait nem idézném, hátha nem csak fiatalkorúak olvassák. Mint tudjuk az idősebb generáció szemérmesebb.

Irány a Csacsi-rét. Tavaly ott rontottunk elsőször. Most nem. És egyből egyedül éreztük magunkat. Tehát, akik most voltak először, ugyanúgy tévesztettek, mint mi tavaly.

Ha valaki jövőre olvassa, az esőházzal szemben kell lekanyarodni jobbra!!

Kényelmesen elkocogtunk Makkosmáriáig. Kódfényképezés. Tovább a soknevű Végvári-sziklához, és irány Sorrento.

A Konkoly-Thege elágazás után (nem tudom, biztos van valami rendes neve is, de én így ismerem) néhány rövid távos túrázót visszairányítottunk a helyes útra… Igen, ezt is benéztük tavaly. Azokat, akik a Sorrento után jöttek rá, hogy eltévedtek, már nem lehetett a visszafordulásról meggyőzni, igaz nem is erőltettük.

Innentől, már sok meglepetéstől nem kellett tartani. Megkerültük a Szállás-hegyet és jött a Farkas-hegy – Frank-hegy – Rupp-hegy…

Közben összefutottunk csapattárssal is a pénzügyőrből… kicsi a világ.

Jut eszembe, ezen a napon nem nagyon szóltam bele az útirányba… mondjuk a Piktortégla-üregeknél pont. És persze rihtig rossz irányba akartam menni… mondjuk tavaly az volt a jó irány. Csak, hogy kimagyarázzam magam.

A Rupp-hegyről kicsit az úttal párhuzamosan jöttünk le. Lefotóztam a szentháromság szobrot, majd a kódot az ellenőrzőponton, és vissza a Farank-hegyi Turistaházhoz, majd Csillebércre.

Csillebérc. Utolsó EP. Mindjárt vége az útnak. Tulajdonképpen be is fejeztük. – gondoltam. - Négy kilométerrel a vége előtt mi baj lehet?

Mondjuk egy kő, vagy gyökér, vagy valami egyéb buktató. Mert a sárga az én agyamban elesés veszélyes terep. Igaz, most nem én estem… Úgyhogy Beus még beiktatott egy kórházlátogatást. Szerencsére nem tört, nem szakadt semmi.

05:01:36 és ismét a rétesező előtt a célban.

A rétesről lemondtunk, a jelvényt majd megkapjuk, mert az elfogyott. Tapasztalatból tudom, hogy utólag valahogy nem az igazi.

Értem én, persze, hogy értem… de soha nem fogom tudni elfogadni, ha egy túra, vagy futóverseny, vagy bármilyen esemény rendezője olyan létszámot fogad, amire nem volt felkészülve.

Olyankor törvényszerű, hogy valahogy keserű lesz tőle annak a szájíze, akinek nem jut térkép, oklevél, jelvény…

Meg elhangzott még egy kritika, amivel egyet kell értenem… a rétes nem meleg étel, még akkor sem, ha friss és meleg. Márpedig itt az lett meghirdetve, hogy a célban meleg étel várja a megfáradt túrázót.

Mindent leszámítva, én élveztem megint ezt a túrát, de lássuk be ez most ismét nem a rendező érdeme volt.

Remélem jövőre ezt a túrát újratervezik.

Értékeljünk: Itiner: a szöveg sok volt (az eltévedő is), a térkép fekete-fehérben alig használható 3 pont. Útvonal: Tulajdonképpen jól követhető, ha tudjuk, hogy mit akarunk követni. 5 pont. Frissítés: Nekem elég volt, de a hallott kritikákkal egyetértve (a „rétes nem meleg étel”) 4 pont. Az ottfelejtési faktor: Az nem volt. 5 pont

Pontozható plusz: nos track van, a pontnyitás futóbarát, így összesen: 17+2 pont.

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco2;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220