Nem hiszek a tárgymágiában, nem hiszem, hogy különböző kabalákkal távol lehet tartani a bajt. Nem hiszem, hogy az esernyő elrakása csökkentené az eső esélyét, nem hiszem, hogy az, hogy vettem egy hágóvasat ilyetén hatással bírna… pedig úgy néz ki.

Szóval az van, hogy a múlt hétvégi ónos eső ismétlésének az esélyétől (nem tudok rá jobb szót, bocsi) beszartam. Átmeneti megoldásként beszaladtam a nagy kék sportáruházba és vettem egy hágóvasat. Mondván, legalább lesz róla tapasztalatom. És ezzel el is riasztottam a hétvégére ígért csapadékot…

Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem lett volna lehetőségem kipróbálni, de igazából nem éreztem a késztetést a Déli pályaudvar és Nagykovácsi között, így maradt a hátizsákban. Igen, egy Téli Turul Túrán kocogtam, konkrétan a Kerecsen 20 távon (MTSZ: 49,5 pont; rendező: Szent Jakab Zarándok Egyesület, Baksa József).

A Turul Túrákkal elfogult vagyok. Két éve, amikor először voltam Turulozni… hát a tüdőmet félig kiköpve értem Nagykovácsiba, némi eltévedéssel dúsítva. De az volt az egyik olyan élmény, ami a túrázás mellett tartott. Frankón.

Aztán tavaly télen bekavart a jégkár és Budakeszin a Mamutfenyők felé került a túra. De az idén visszatértünk a két évvel ezelőtti útvonalra.

Szeretem. Jól futható (már, ha az időjárás is úgy akarja), kellemes útvonal, amire azért nem mondom, hogy semmi különös, mert a Délitől a Széchenyi-emlékig kezdésnek kissé erős.

Ráadásul a mínuszokban éles reggeli fény csak megállított fényképezni… szerintem megérte. Bár az kicsit gáz, hogy a túra összes képe az első hat kilométeren készült. Ahonnan szerettem volna még, ott sok volt az ellenfény.

Szóval irány a Széchenyi-hegy.

Azért most már könnyebben kocogtam felfelé, mint két éve. Mondjuk így négy perccel lassabban értem oda, de a különbséget az állapotomban zongorázni lehet. Jeremcsuk Pisti nyomott egy pecsétet az itiner igazoló részére és kocogtam tovább.

[Na most azoknak, akiknek nem mond semmit Pisti neve… szóval azoknak mondom, hogy Pisti látássérült, konkrétan születése óta vak. Fut, túrázik olyan távokon olyan időkkel, amikről én csak álmodozom. Szóval megtisztelő, hogy adta a pecsétet az ellenőrzőponton.]

Normafa. kötelező fotó… (ezeket most gyűjtöm, hogy egyszer egyszerre) Aztán irány Makkosmária a zöld kereszten.

Alig hat napja (az úttörővasút másnapján) itt nem mertem bemenni az erdőbe, úgy ropogott az ónos eső alatt. Most kellemesen futhatónak tűnt, majd az út közepe jégpályává vált. Eszembe jutott a hágóvas a zsákban, és óvatosan lekocogtam az út szélén. Mert én ilyen takarékos vagyok és megkíméltem a szegeket mintegy másfél kilométernyi koptatástól. Viszont Makkosmária után a Petneházyig örömkocogás jött, kis belesétálásokkal az emelkedők egy részén.

Tulajdonképpen ezen az úton a bot sem kellett volna, de mostanra valahogy hozzá tartozik hogy ott van, ha kell…és energiát is spórolok vele.

Julianna-major után ismét jegessé vált az út…. de megint nem annyira, hogy a bot ne legyen elég, sőt az út szélén bot nélkül is futható volt. Mondhatni az út vége eseménytelen volt.

Már csak azért is, mert most Nagykovácsiban sikerült eltalálnom, hogy merre van balra, így nem indultam Adyligetre a plébánia helyett. Az két éve volt, hogy az utolsó háromszáz méteren olyan hétszáz méter pluszt tettem a távba. Ez az én specialitásom.

2:37:45 …és enyém lett a megérdemelt meggyes rétes, meg a meleg tea. Volt a célban egy kis fennakadás a bélyegzőkkel, mert Pisti kicsit a rubrika fölé bélyegzett… de neki szerintem szabad.

Ok. Két éve gyorsabb voltam egy tucatnyi perccel, de akkor a buszról leszállva Hűvösvölgyben alig tudtam átszállni a villamosra… Most ilyen probléma nem volt. Erősödtem.

Azt hiszem.

Itiner: A táblázat és a szintrajz még a szöveg és térkép nélkül is végigvisz. 5 pont Útvonal: Könnyen követhető, és a szükséges helyeken jó a szalagozás. Sőt szerintem az idén jobbak voltak a behívók jelzésváltásnál, mint két éve. 5 pont. Frissítés: Nekem teljesen jó volt, ilyenkor a lényeg a tea a célban (meg a rétes). 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.

Pontozható plusz, futóbarát a 6 km/h-nál gyorsabban nyitó pontokkal. Letölthető itiner van, track nincs. A csomagszállítás van, a hosszú távra a közepesre nincs. Ez a poszt a közepes távról szól. Összesen: 20+2 pont.

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220