Azt hiszem ilyen poszt még nem volt. Beismerem, hogy direkt letértem a túra útvonaláról. Igaz, ez által az csak hosszabb lett, meg a szint is több... és...

Szóval:

A legutóbbi két hosszabb túrát egy pihenő hétvége követte… - írhatnám, ha füllenteni akarnék, de valójában – azon a hétvégén is kocogtam egy keveset a természetben, mert vannak olyan útvonalak, amiket szívesen ismétel az ember.

Nekem az egyik ilyen, a február 27-én is ismételt Budai Tájakon TT harminc kilométeres útvonala. Mondjuk a sárnak köszönhetően megint kicsúsztam a tervezett négy órás célidőből. Lényegtelen.

Tulajdonképpen hasonló (azaz néha hirtelen felindulásból ismételhető) húsz kilométeres útvonal lehetne a hétvégén lekocogott Sorrento 21 (MTSZ: 47,6 pont, rendező: Sarokkő Egyesület). Egyszerű, és aránylag könnyen követhető, hiszen valójában nem bonyolult jelzésváltásokra épít. Mondhatni a Sarokkő túráinak törzsközönsége rutinból végigmegy rajta.

Valójában, írtam, mert az itiner első látásra bonyolultabb, mint a valóság.

Úgy indultam neki… na jó először majdnem neki sem indultam, mert egyszerűen unom már a sárdagasztást, és egy olyan túra, aminek a nevében is ott a Sorrento, esőben esélytelen, hogy sármentes legyen. És vasárnap arra ébredtem, hogy esik. Nem is kicsit. Szóval kicsit győzködni kellett magam, hogy elinduljak.

És, ha már elindultam, ne dobjam ki kapásból a három órásra tervezett célidőt. Mire felértem a rajthoz, azaz a Szépjuhásznéhez már csak elvétve szemerkélt, viszont benne voltunk a felhőben. Annyira ráuntam erre a szottyos időre, hogy már lefényképezni sincs kedvem. Nincs mit mutatni.

Neveztem. Elkocogtam a János-hegy felé és hagytam az útvonalat a fenébe. Mea culpa maxima! Ilyet nem szoktam csinálni, de meg akartam nézni hogy a Budai csúcsai kilógnak-e a felhőkből.

Tehát ahelyett, hogy a sárgán kocogtam volna a Kis-Kőfej felé, én bizony felmentem a Bözsihez… A képekből ti, azaz az olvasók is eldönthetitek, hogy megérte-e ezért odadobni a tervezett időt. Mert ezt csináltam. A kilátásért, ami kivételesen megérte azt a fáradtságot…

That’s all Volks!

La a piroson… Makkosmáriara. Sok pluszt nem raktam a túrába. Viszont Makkosmárián hozom a formám, miközben a telefont nyomkodom, természetesen letérek a pirosról. Inkább a jelzést figyelném, elvégre ebből az irányból rendszeresen elrontom. Száz méter plusz. Belefér. A János-hegy után? Simán. Nekem, mert azt a túratársat kicsit sajnálom, aki jött a zsákom után.

Vissza a jó útra, Végvári-szikla egy kis kapaszkodás, majd váltás a sárgára… és dagonya. A Konkoly-Thege elágazás után szeretek futni lefelé… hát most eléggé óvatosan szedtem a lábam. Én a sárgán szoktam elesni…

...hát a Sorrento sziklákig eléggé sok esély volt, de szerencsére a botok megmentettek. De amikor az ember már ott van, akkor már nincs gond.

Könnyű kocogás Budaörs széléig a sárgán, illetve a sárga kereszten. Majd a 3. EP után irány a repülős emlékmű, majd a piktortégla üregek, hogy utána ismét a piroson tényleg visszafelé mehessek.

Ha nem lett volna sár, itt, no meg utána a sárgán simán behoznám a lemaradást. Zöld kereszt Normafa. Fotó. Október óta, minden hónapnak lett eddig Normafa fotója.

Kocogás a zöldön és nem bírtam ki, de be kellett mennem a Disznófő-forráshoz. Szomorú látvány, hogy hallom zubogni a vizet és vaddisznófej mégsem köp ki egy cseppet sem.

Négy futó húz el mellettem a 4. EP előtt, én maradok a magam kényelmes tempójánál.

Még a zöld háromszög jelzésig kocogok, de felszaladni a Tündér-szikla melletti lépcsőkön nincs nagy kedvem, inkább csak komótosan sétálok, hogy aztán megint kocogásra váltsak, az út hátralévő részéig.

Végül 3:03:20 alatt bent vagyok a célban.

Mondjuk, ha az útvonalon megyek, akkor simán bent vagyok a tervezett időn belül. De azt hiszem ez a kis kitérő megérte.

Tulajdonképpen, nem futni, hanem kocogni mentem, és azt tökéletesen hoztam fényképezéssel, sárdagasztással együtt.

Szerintem a 129-es átlagpulzus, az nem olyan rossz a 8’14”-es átlagtempóhoz…

És akkor a pontok:

Itiner: A táblázatot letölthettem volna, de nem tettem meg. A rajtban kapott itinernek meg nem volt része. Mondjuk a térkép simán végig vitt volna, ha nem módosítok rajta önhatalmúlag. De táblázat nélkül nem szokta csak 3 pontot adni. Útvonal: Jól követhető: 5 pont. Frissítés: Nekem teljesen megfelelt 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.

Pontozható plusz: A csomagmegőrzés, ami hivatalosan nem volt, de mégis. A futóbarát minősítés tekintetében csak a tapasztalatokra tudok hagyatkozni, mert a pontnyitások/zárások nincsenek feltüntetve sehol. De eddig még mindig 6km/h felett nyitották a pontokat. Track van. Összesen: 18+3 pont.

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül, de ide kellett volna…);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.