Kimarad az idén a Magas-Bakony, írom ezt szomorú félmosollyal a szám szélén, de ilyen az élet. Nem habostorta. Megpróbáltam, valamivel pótolni... Mondjuk, nem sokkterápiát terveztem.

Negyven kilométerre úgy bő hat órás menetidőt szoktam tervezni, ez még ismeretlen terepen is működik, és ritka, hogy a végén a nyolc órához leszek közelebb. Most megtörtént. Persze volt benne saját hiba is, meg elírt itiner…

Ilyenkor persze az ember egyből az okokat kezdi elemezni, úgyhogy én is azzal kezdek, mielőtt rátérnek a Balaton IVV Túranap 40 TT (MTSZ: 76,5 pont; rendező: Bakony Természetbarát Egyesület, és Peer Gyula) tapasztalataira.

Mert ugye a lassú teljesítéshez hozzájárult, hogy napok óta nem aludtam ki magam… bár buliztam volna, de nem, ez csak a jól ismert fronthatás és a vele járó feszült közérzet. Aztán meg hirtelen jött egy lehetőség, hogy a közeli Balatonalmádiban szálljak meg, és ne a hajnali vonattal menjek, így az előző napi harminc kilométeres futás, meg a kapkodás, utazás, azt eredményezte, hogy kissé folyadékhiányossá vált a szervezetem, így a meleg időben rekord mennyiségű vizet ittam meg. Úgy meg nem tudok futni, ha a víz kuttyog a hasamban.

Az eredeti terv az az volt, hogy kb nyolc harmincra leérek Alsóőrsre és saját idő terhére lekocogom a túrát, nem mondom, hogy nem sikerült volna, de ez a hét óra párperces indulás így jobban esett, igaz így azzal kezdtem a napot, hogy Almádiból átkocogtam Alsóörsre (ez úgy 7,5 kilométer plusz).

Alsóörsre korán értem, találtam egy UB táblát, meg így kicsit bóklásztam a kikötőben és reggeliztem egy hajnalban nyitó péknél, majd befizettem az 500(!) forintos nevezési díjat, (a budaiban lassan az 1000 a minimum, de… ) és elindultam a kék sávhoz. Állítólag a kék kereszten, mert én bizony egyetlen kék kereszt jelzést találtam az Endrődi Sándor utcában, de akkor már minek, mert megvolt a kék sáv, amin tovább kellett menni. Az a Szabadság téren balra fordulunkba vittem egy kis hibát, azt hittem az kicsit messzebb van. Majd olyan másfél kilométerrel arrébb, Lovasnál, le is keveredtem a kék sáv jelzésről, és Paloznak központjának érintésével keveredtem vissza. Ez olyan háromszáz méter plusz. Ismét bebizonyosodott, hogy legnehezebben településen belül követem a jelzéseket.

Innen aránylag sima út vezetett a Csákány-hegyi kilátóhoz. Ha már ott vagyok felmentem… ez igaz a túra további öt kilátó pontjára is.

Tovább a Balaton Felvidéki kéken. A Balaton Felvidéki állítólag azért hangsúlyos, mert ez az új kék… Volt aki rászaladt a régire. Rutinból.

Bár a jelzések (kék sáv) fel vannak újítva, de azért szentségeltem rendesen, amikor néhol gyakorlatilag az ember háta mögé vannak felfestve a behívó jelzések, meg volt még egy-két a környéket nem ismerőt könnyen megtévesztő anomália. De azért csak eljutottam a Tamás-hegyig, azaz a Jókai kilátóig. Aránylag könnyen tartottam a 7 km/h sebességet… Nem lesz gond, már csak két komolyabb emelkedést mutat a szintrajz.

Lett.

A Koloska-völgyig volt néhány útvonal tévesztésem, de összességében nem sok. A forrásnál ittam megtöltöttem a kulacsom, és nekiindultam a sokkoló szakasznak.

Idézem az itinert:

A Koloska forrásnál vízvételi lehetőség van. Amint elérjük a völgy tetején a zöld+ jelzést, azon balra fordulunk (nyugati irányba) és a Recsek-hegyi kilátónál lesz a 4. ellenőrző pont…

Ez egy kb három kilométeres út… azzal a kis különbséggel, hogy a kilátóhoz nem megy zöld kereszt, csak zöld sáv.

A völgyből kifelé a Hamvas Béla esszéjéből ismert Koloskai hársnál ott a zöld kereszt balra… épphogy észrevettem és befordultam. Döbbenet de rövid emelkedő után lefele indult, majd szinte a szintet tartva elkezdte megkerülni a hegyet… háromszor kaptam elő a telefont, megnézni hogy mit mond a GPS, mind a két esetben 1,7 kilométerre voltam a csúcstól, a harmadikban, már 2,7-re… gyanús!

Aztán a zöld kereszt becsatlakozott a sárga sávba, és elindult lefelé, a sárga sáv meg felfelé… sárga sáv nincs az itinerben, de a tábla ugye azt mutatja, hogy azon három kilométer a kilátó. Arra mentem. Sajnos a sárga sáv némelyik jelzése olyan trehányul van festve, hogy az ember könnyen behívónak nézi, így még tettem néhány felesleges párszáz métert.

Utólak kiderült, hogy az itinert követve (a letéréseket nem számítva) cca három és fél kilométerrel lettem gazdagabb, plusz a bizonytalanság, és a toporgások miatti időveszteség. A helyes út leírás az lett volna, hogy: a Koloska-völgyből a piros sávon a kilátóig!

Ez a kaland rányomta a bélyegét a maradék húsz kilométerre, mert ugye az ember ha nem bízik az itinerben… kisebb társasághoz csapódva indultam Veszprémfajsz felé, kicsit keresgettük itt is- ott is a jelzéseket, de együttesen elértük az ellenőrzőpontot. Meg kell jegyeznem, hogy itt ért össze az útvonal a gyönyörűen szalagozott 25 kilométeres táv útvonalával, ahol szinte gondolkodni sem kellett úgy volt követhető.

A Kálvárián lévő kilátópont után ezért is kaptam lendületet és hagytam el a társaságot.

Mondanám, hogy kellemeset kocogtam Felsőörsig, de a zöld sáv jelzés, miután letért az útvonalunk a huszonötösök útvonaláról okozott kisebb meglepetéseket, és a nagyobb baj az volt, hogy elfogyott a vizem. Településen belül, megint elvesztettem a jelzést, de az itiner itt könnyen elvezetett a következő jelzésváltásig. Addigra túl voltam a negyvenedik kilométeren is. 6:44… még jó, hogy nem a reggeli vonattal jöttem, mert előttem egy emelkedő… és ki tudja, hány kilométer. Táblázat az itinerben nincs, csak a szintrajzra tudok támaszkodni, a szerint hat vagy hét…

A Csere-hegyi kilátóra fel, le itt összetalálkoztam az előző csapat egyik tagjával, vele mentem be a célig. Volt két kisebb úttévesztésünk, de nem lényeges.

7:44:32 és 45,62 km

Hát izé. Miután a célban megvitattuk az itriner hibáját, azt mondom, hogy jövőre akár a reggeli vonat is elég lesz, mert most már körbe tudok érni cca hat óra alatt. ha csak nem változnak addigra a jelzések.

Meglátjuk.

Jövőre.

Ja, és a végén visszaszaladtam Almádiba, de ezt már ne bírta az óra végig követni… és az a szaladás sem volt olyan friss.

Itiner: Táblázat nincs, ráadásul az az elírás a Recsek-hegyi kilátónál szerintem komoly, bár nem vészes, így 2 pont. Útvonal: Az útvonal különben jó, de a településeken belüli felfestések miatt nem a legkönnyebben követhető, de azért 4 pont. Frissítés: Nem nagyon szoktam enni a célban, de ez után a 45 kilométer után jól esett volna a célban a kiírásban szereplő zsíros kenyér, ha lett volna...  3 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.

Pontozható plusz: Csomagmegőrzés volt. Azt, hogy futóbarát-e nem tudom eldönteni. Igazából a Veszprémfajszi ellenőrzőpont nyitása a kérdéses, mert a Csákány hegyen futótempóra nyitottak, a többi pont meg önkiszolgáló. Track nincs. Összesen: 14+1 pont.

ami a földet tapodta: Salomon Speedcross 4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.