Az ősz beköszöntével - szerencsére - egymást érik a futós, túrázós események. Időnként azon gondolkodik az ember, hogy „melyik ujját harapja meg”, mert egyszerre két, vagy több helyen nem lehet.
Nehéz választani. Az elmúlt hétvégén két okból is a Dűlőkeresztelő 42 TT (MTSZ: 93,1 pont; rendező: Természetjáró Fiatalok Szövetsége, Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakképző Iskola) mellett döntöttem.
Egyrészt úgy éreztem, hogy újra meg kell látogatnom őket, mert két éve sem a hosszú, sem a középtávot nem vállaltam be, lett lévén az útvonal részét képezte egy városi villamosozás. Volt. Mára az útvonal nemcsak hosszabb lett (a villamos kikerült) hanem első blikkre szimpatikusnak is tűnt.
Másrészt még mindig a gyengém az iskolák által szervezett túrák, és nem csak azért, mert a nevezési díj a rendező intézményt támogatja, hanem azért is, mert valahogy más a hangulata, hogy diákok, vagy tanárok a pontőrök. Van benne valami megmagyarázhatatlan plusz, amit szeretek.
Szóval a túra.
A túra rendezői eleve rendhagyó túrát hirdetnek, lett lévén a túra tematikája arra az 56 földrajzi név megváltoztatására épül, amelyeket Buda város közgyűlése 1847. június 11-én elfogadott. A nyest.hu Hogy mulat egy magyar akadémikus című cikke határozottam szórakoztató ebben a témában.
Szóval ilyenkor felesleges lenne azon bosszankodni, hogy az útvonal első cca tíz kilométere városi túra. Ilyen is kell. …néha. És néha nem árt az Andrássyról a váron keresztül kisétálni a városból… szerintem jobb ötlet, mint villamosozni.
Tehát aránylag későn indultam, számítva arra az egyszerű tényre, hogy ha utcanevek mentén kell tájékozódnom, akkor nem igazán tudok futni, de gondoltam majd a hegyek közt behozom.
Tulajdonképpen, így utólag az Andrássy –Bazilika – Lánchíd – Király lépcső – Mátyás templom vonalat el sem lehet téveszteni. Azt láttam, hogy a Bécsi kaput néhányan nem az Országház, hanem a Fortuna utcán keresztül közelítették meg, így nekik nem is tűnhetett fel, hogy az itinerben Péter utcaként szereplő Petermann bíró utca ma a Nándor utca névre hallgat. Ennél nagyobb bajunk ne legyen.
A folytatás Széna tér – Gül baba türbéje Török utca (mert a síremléket éppen felújítják) – József-hegyi kilátó… immár a zöld háromszög turistajelzésen.
Tökéletesen követhető volt. Magánvéleményem, hogy az ellenőrző pontos szakaszolás, illetve a követendő utcanevek kiemelése könnyebbé tenné az útvonal követését, de igazából, így sem okozott gondot, hála az itinernél barátságos méretű betűknek.
A József-hegyi kilátóban, bevallom most jártam először ezen a kilátóponton, megdöbbenve néztem, hogy milyen párában úszik a város. Ezen a képen például ott a parlament… csak nem igazán látszik.
Innen a Szemlőhegyi és a Pálvölgyi barlang érintésével jutottam a Mátyás-hegyre. Terep.
Ismerős. De sűrűn erre sem járok, mert az én szerény képességemmel nem igazán futható, így itt inkább csak túrákon fordulok elő. A hegy túloldalán viszont mondhatni hazai terep várt: a Panoráma körön a Virágos-nyeregig, majd a Vihar-hegyen át fel a Hármashatár-hegyre. Már a Farkastorok után sikerült megelőznöm a következő két ellenőrzőpont pontőreit, de szerencsére nem én voltam túl gyors, ők voltak késésben.
Bár az órák teltek a Hármashatár-hegyi kilátópont sem szolgált sokkal jobb őanorámával, mint a József-hegy, így nem is erőltettem nagyon. Inkább a kilátópontot fotóztam.
Határnyereg – Árpád-kilátó, azaz megint panoráma kör, majd a zöldön Apáthy-szikla – Disznófő – Normafa…
Itt azért jól jött a frissítés, kellett egy kis cukorpótlás. Kicsit beszélgettem a pontőrökkel, így harminc kilométer táján jól esett egy kis lazítás, utána irány Makkosmária. A Normafa kapcsán (is) meg kell jegyeznem, hogy a pontőr diákok mindenhol jó fejek voltak, de az elején is említettem, hogy ez ad némi színest ezekhez az iskolák által szervezett túrákhoz.
Ahol rengetegen voltak, szerencsére az ellenőrzőpont rögtön meglett. És már csak a János-hegy – Nagy-Hárs-hegy várt rám, no meg a cél.
Persze a János-hegyen és a Kaán Károly-kilátónál is tömeg volt… nem panasz, mert nem akartam fel menni egyikre se, csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy október első szombatján tömeg volt a budaiban…
Most jönne az, hogy és bekocogtam a célba, de…
De hoztam a formámat és a Hárs-hegyről lefelé, a Tóasszony útnál nem fordultam balra, hogy mintegy kilencszáz méterrel arrébb célba érjek a sárga körséta jelzésen, hanem mentem tovább a sárga sáv és sárga körséta együtthaladón, majd rövidítettem a Hűvösvölgyi nagyrétig a kéken, és a sárga körsétán a célba értem. egy kilométer plusz, ha nem rövidítek, akkor másfél lett volna.
Most persze magyarázhatnám a bizonyítványom, hogy az itierben nem volt ott, hogy balra, de lássuk be a mellékelt térképrészlet egyértelmű lett volna… ha megnézem.
Nem néztem meg.
Így 6:18:32 kellett ahhoz, hogy a célban a jól megérdemelt zsíros kenyeremhez jussak.
Én azt mondom, hogy ez az útvonal határozottan jó lett. Jó lenne, ha jövőre többen mennénk, mennének, még nem tudom, hogy hogy alakul…
Az itineren (mint minden itineren) lehet javítani, de mivel nincs két egyforma ízlésű ember, így mindig lesz, akinek nem úgy jó… inkább értékelek. Az biztos, hogy az csak a saját szempontjaimat tükrözi.
Itiner: Tudom, hogy nem igazságos úgy lepontozni, hogy nem az itiner hibájából mentem egy kis pluszt, de táblázat nélkül nálam eleve csak három pontot kapna, és az átláthatóságon lehetne javítani, így csak 2 pont. Útvonal: Ez jól sikerült, ez 5 pont. Frissítés: Pont jó. Nekem legalábbis. Ez 5 pont. Az ottfelejtési faktor Ez az egy 3 pont, a hosszún legalábbis figyelték az áthaladókat.
Pontnyitás… hát, a hosszún éppen, hogy 6 km/h feletti sebességre nyitnak ergo célszerű a futóknak a sajátidős időszakban indulni… de 6 km/h felett az idén jár a plusz egy pont, track és csomagszállítás nincs. Összesen: 15+1 pont.
ami a földet tapodta: Asics-Gel Fuji-Trabuco2;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Diosaz raid 10 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220
