Én még csőtörésnek nem örültem ennyire. Elnézést a lakóktól, meg mindenkitől, akit a ez hátrányosan érintett, de az ő bajuk nekem most jól jött…

Az ősz beköszöntével - szerencsére - egymást érik a futós, túrázós események. Időnként azon gondolkodik az ember, hogy „melyik ujját harapja meg”, mert egyszerre két, vagy több helyen nem lehet.

Vannak kabalaversenyek. Azokban az a jó, hogy szinte bármit megbocsájtunk a rendezőnek és megyünk legközelebb is… mert ilyenek vagyunk. De azért erre bazírozni… az azért merész, mert mindennek van határa. Valahogy így vagyok a NATO futással… aminek az idén a tanulsága, hogy: …NE babráld!