Van itt két dolog, a hosszú és a rövid túrák kapcsán. Már visszajelzés szinten. A hosszú túrákról azért jó írni, mert ha jól látom, működik az egyszer majd én is akarom faktor, azaz kedvet csinálnak, másrészt, akik majd egyszer akarják, azok igénylik a rövid útvonalakat, mert valahol el kell kezdeni. Nos, erre a hétre egy olyan túra jutott, ami 2in1, vagyis két rövidebb túra összekapcsolásával jött ki a húsz kilométer.
Tehát lesz egy enyhén combos 12 kilométeres kör 589 méter szintemelkedéssel és egy 8 kilométeres kör 359 méter szintemelkedéssel. Ez a kettő együtt az OKLAHOMA 20 (ne kérdezze senki, hogy miért ez a neve a túrának, mert megfejteni nem tudtam, és megkérdezni elfelejtettem, de azóta pótoltam*) TT (MTSZ: 49 pont; rendező: Sarokkő Egyesület).
Többször írtam már, hogy a Sarokkő csapatának a túrái, igazán jók arra, hogy a kezdő túrázók rákapjanak a teljesítménytúrák ízére, és lássuk be, az OKLAHOMA útvonala úgy lett kiválasztva, hogy a kezdő túrázót kellőképpen megizzassza, de ne riassza el, és (főleg a 12-es táv) bőven ad lehetőséget rácsodálkozni az őszi erdő szépségére.
...és, ha nem lett volna ez a túra, szerintem az idén teljesen elkerülöm a Mátyás-hegyet, ami valamiért nem tartozik a kedvenc kaptatóim közé. De így, ugye…
Valamikor fél tíz magasságában érkeztem a Pál-völgyi-barlanghoz. Innen indult a túra, bár én számolhatnám nyugodtan a Kolosy tértől, mert onnan felsétáltam a Szépvölgyin, ugyanis a 65 illetve 65A busz félóránként jár, ez meg egy tizenöt percnyi gyaloglás.
Gyors nevezés után, már indultam is balra a Mátyáshegyi úton, a kék barlang jelzésen, hogy után áttérjek a kék keresztre és felküzdjem magam a Mátyás-hegyre.
Napsütés, őszi erdő… más nem is kell.
Na jó azért egy kicsivel kevesebb, vagy langyosabb szélnek jobban örültem volna, de mégiscsak november lévén örüljön az ember, hogy nem esőben vág neki az erdőnek.
Jut eszembe az őszről meg az esőről, hogy milyen furcsa, amikor a nagy kék közösségi portál képei szembesítenek azzal, hogy milyen volt ilyentájt az idő pár évvel ezelőtt. Volt minden, mint a moziban.
Ott tartottam, hogy a Mátyás-hegy lépcsőin inkább a lendületes gyaloglást preferáltam. Persze bele-belekocogtam itt-ott, de nekem ez a szakasz nem igazán futós a Remete-hegyi-nyeregig. Onnan azért csak-csak. Már megszokásból is.
A Hármashatárhegyi utat elérve váltott a túra a kék sávra. Mondhatnám, hogy vár a Hármas. Szeretek oda megérkezni, megállni, körülnézni…. még akkor is, ha éppen úgy érzem, hogy le akar sodorni a szél… pont ezért most kihagytam a frissen festett kilátópontot, így csak a nyugati oldalt és a szelet örökítettem meg.
Majd indultam tovább Virágos-nyereghez.
Kicsit tempósabb ütemre váltottam, mert még útközben ott az általam kevésbé kedvelt Vihar-hegy. Jó, ezzel a heggyel igazából akkor volt több bajom, amikor még nem használtam botot. Így azért nem akkor akadály. Utána tényleg kellemes kocogás a Virágos-nyeregig, majd vissza a sárga sávon az Újlaki-hegyre, hogy akárcsak a múlt héten kiélhessem a képalkotási szenvedélyem.
Azért az mázli volt, hogy a hosszabb távval kezdtem, mert a következő körre eltűnt a nap a felhők mögött…
Irány a Határ-nyereg. A Szépvölgyi végén el is követtem az első hibát. Elfelejtettem megállni a határkőnél (ez volt a harmadik egyben önkiszolgáló ellenőrzőpont) és felírni róla az évszámot… Már ép kapaszkodtam volna vissza, amikor két kedves túratárs elárulta a megfejtést. Beírtam az igazolólapra és ismét a kéken elügettem az Árpád-kilátóig. Itt akartam volna – szokás szerint - fotózni, mert a kilátás szép, de vagy két turistacsoport tartotta megszállva a kilátót… na, majd a következő körben.
Várt még rám két kilométer a következő körig. Ha valaki, kedvet kapott az útvonalhoz, de nem ismeri a jelzetlen ösvényt, ami a Pálvölgyi útra visz, az maradjon a kék sávon és a Fenyőgyöngyénél buszra tud szállni, vagy a Szépvölgyin lesétálni a barlangig, ha esetleg ott hagyta az autóját.
Én kocogtam a jelzetlenen, majd máig érthetetlen okból egy kicsit letértem a Pálvölgyi útról, e ez igazából nem lényeges bénázás volt. Leértem a barlanghoz, és indultam a második körre, ami a Felső-Kecske-hegyik csak annyiban különbözött az első körtől, hogy rohadt hideg lett, és egy telefon miatt elnéztem egy bal kanyart a Remete-hegyre vezető Erdőhát útnál… de akinek nincs a fejében, legyen a lábában. Pár száz méter nem oszt, nem szoroz.
Tehát kék barlang, kék kereszt, kék sáv, Felső-kecske-hegy.
A rövidebb útvonal itt tér le a kék sávról a zöld sávra, ami ebben az irányban egy jól futható út egészen a Szépvölgyi útig, onnan kis kaptató az Árpád-kilátóhoz, ahol végre nem volt tömeg. Lehetett fotózni, csak, mint látható, nem volt igazán érdemes.
És újra le a már ismert útvonalon a Pál-völgyi-barlanghoz. Ezúttal kitérő nélkül.
A 2:51:13-as menetidőn magam is meglepődtem, mert én azért gyorsabb teljesítésre számítottam, de ugye az első kör azért bővelkedett aljas kis kaptatókban.
A célban meleg tea, zsíros kenyér, ahogy illik. Némi beszélgetés. És irány haza… mielőtt megfáznék.
Pontozás: Az itiner négy pontos (mert maximalista vagyok), de azon kívül jár az öt pont az útvonalért, a frissítésért, és ottfelejtési faktorért jár az öt pont.
Mint ahogy jár a trackért és a futóbarát pontnyitásért (az első, és egyetlen pontőrös pont, a Felső-Kecske-hegyen szokás szerint a rajttal együtt nyit) jár a plusz pont, ami így összesen 19+2 pont.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy azzal a kiegészítéssel, ami az Árpád-kilátó utáni szakaszra vonatkozik, ez egy két igazán jó útvonal azoknak (is), akik még csak a szárnyaikat próbálgatják a teljesítménytúrákon.
Az útvonal, ahogy az órám mérte:
A szintemelkedés, ahogy az órám mérte:
ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220
*Az autentikus válasz az, hogy - bár én valami betűszóra tippeltem – a túra tényleg Oklahoma államról kapta a nevét. Mégpedig annak az apropóján, hogy az első rendezés napja (2013. november 16.) egybeesett Oklahoma államnak az USA-hoz való csatlakozásának a napjával. Ennyire egyszerű a miért.
Ha tetszett a poszt, itt tudod ajánlani (a kép egyben link is):
