Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Mikulás afterparty

2017. december 14. 05:49 - regulat

trail-mód

Az idén, a naptárnak köszönhetően, ez a túra inkább Mikulás afterparty volt, mint Mikulás várás. De attól még minden felnőtt és gyerek jól érezte magát. Már ahogy én láttam az arcokat. És persze a Mikulás Várt mindenkit (akár az 5, 10, vagy éppen a 20 kilométeres távot teljesítette) a rajtként és célként szolgáló Szépjuhásznénál.

varamikulas.jpg

Még az is lehet, hogy ez lesz az idei utolsó bejegyzés, persze ilyennek jó lett volna valami látványos, de ugye, ha az ember nem akar, vagy épp nem tud más elfoglaltság miatt utazni, akkor marad a budai. Meg aztán a Vár a Mikulás 20 TT (MTSZ: 48,9 pont; rendező: Szigethalmi Teljesítménytúrázók Egyesülete) esetében arra is kíváncsi voltam, hogy változott-e az itiner minősége.

Változott. Az útvonal is. Minimálisan. De a térképmelléklet, amit kaptunk, tökéletesen végigvisz, ég akkor is, ha az idén sikerült a Normafa – Libegő útvonalat benéznem. Mondjuk, ha ránézek a térképre… de nem néztem.

Pár perccel délelőtt tíz előtt értem a Szépjuhásznéhoz, ahol meglepetésemre a megszokott helyen, azaz a büfé melegedőjében volt a rajt. Én már tényleg nem tudom, hogy most akkor a büfésekkel lehet, vagy nem lehet együtt működni a túraszervezőknek, de nekem úgy tűnik, hogy a Szigethalmiaknak ez nem okozott gondot.

Gyors nevezés és sapkacsere. Egy Mikulásos túrára kell a mikulás sapka. És már indultam is neki Makkosmáriának.

Reggel azért is nehezen indultam, mert egyszerűen nem tudtam, hogy milyen viszonyokra készüljek. Végül sárra készültem (nem igazán volt), de azért eltettem a hóláncot (nem volt rá szükség). Tulajdonképpen minden benne volta a pakliban.

A sárga sáv, piros sáv kombón lekocogtam Makkosi-rétig és némileg szomorkodtam, mert az erdő olyan arcát mutatta, amit kedvelek ugyan, de képen visszaadni…

Makkosmárián szinte tavasz (igaz, kissé hűvös tavasz) várt az első ellenőrző ponton.

varamikulas_makkos.jpg

Innen a zöld kereszten fel Normafához.

Ahogy haladt az út felfelé úgy sétáltunk bele a télbe. Úgy fehéredett az erdő.

varamikulas_jeges.jpg

Néha a nap is előbújt… szóval élveztem.

A szerelem ott volt egy padon…

varamikulas_love.jpg

Aztán Normafánál, úgy belefeledkeztem ebbe az egészbe, hogy nem néztem meg a térképet, és a kék körséta baloldali ágára váltottam a jobb helyett. Távolságban, szintben nincs különbség, csak látványban. Így nem láttam a várost, viszont szinte tök egyedül voltam a fehér erdőben.

Libegő. Második ellenőrzőpont.

varamikulas_janosle.jpg

Innen lefelé a zöld háromszögön, ami a Tündér-szikláig meg tudja tréfálni az embert, főleg, ha jeges vagy latyakos az út. Most a kettő között volt.

Tulajdonképpen megvolt a túra általam fotózhatónak ítélt része, a nap elbújt. A fehérség is eltűnt. Maradt a nedves, kicsit sáros erdő, ami igazán szép, de valahogy képen nem mindig mutat jól.

varamikulas_okl.jpgA Tündér-szikla után zöld sáv a Széher útig, és onnan a befejezés, hogy meglegyen az útvonal Mikulást formázó jellege, a zöld kereszten visszavisz a Hárs-hegyre. Itt a zöld körsétába becsatlakozáskor tavaly volt egy kis anomália… az idén tökéletesen lehetett tudni, hogy a hosszú táv útvonala jobbra vezet. Le a sárga sávon. …és akár csak a HavaZOO-n a sárga körséta, piros kereszt, piros sáv az utolsó szakasz. Az utóbbin még egy kis visszakapaszkodás a Hárshegyi körútra, és örömfutás Szépjuhásznéig, ahol 2:31:55 után vár a Mikulás. Nem csak személyesen, mint az a nyitóképen látható, hanem az idén csokoládé formában is, ami azért nem látható, mert még hazafelé befaltam. Pedig nem volt kicsi.

Bevallom, nekem még mindig a tízes táv a kedvencem (igazából az tud a túra látványos része lenni), ami a János-hegy alatt visszatér a rajtba, de a húszas nyomvonala jobban mutat.

Mindenesetre ez még mindig ideális családi program.

Pontozás: Az itiner, így táblázat nélkül 2 pontos, de az idei térképmellékletet mindenképpen dicsérnem kell. Minden további szempont megérdemli a maga 5-5 pontját, mint ahogy jár a plusz pont a futóbarát pontnyitásért és a csomagmegőrzésért is. Az, ha jól számolom 17+2 pont összesen.

Az útvonal (ahogy az órám mérte):

varamikulas_ut.jpg

A szintemelkedés (ahogy az órám mérte):

varamikulas_szint.jpg

ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

 

Ha tetszett a poszt, itt tudod ajánlani az index szerkesztőinek (a kép egyben link is):

index.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr7813499161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása