Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Szárnyald túl önmagadat

2018. július 09. 05:19 - PSE hírek

Ha a Pénzügyőr SE valamelyik tagjának a beszámolója kerül fel a blogba, akkor általában hangsúlyozom, hogy sokan vagyunk, de mind amatőrök, és sokféle okból járunk versenyekre. Ki a kihívást keresi, az adrenalin löketet, ki a közösségi élményt, de olyan is van, aki épp a belső békét, az egyensúlyt.

img_20180630_175545.jpgBevallom, hogy nekem, bár nem teljesen, de Észak-Magyarország erősen fehér folt. Például a Lázbérci Tájvédelmi körzetről még nem nagyon hallottam, holott… járni, meg végképp nem jártam pse_blog.jpgarra. A Sri Chimnoy Maraton is csak informálisan volt meg. Tudtam, hogy a Sri Chinmoy Team létezik, és hogy különleges hangulatú versenyeket szervez. Meg láttam az egyesület pólóit versenyeken…

Szerencsére, mint a bevezetőben is írtam. Itt, a Pénzügyőrben sokan vagyunk és sokfélék, ennek köszönhetően van versenyzőnk, aki meséljen a versenyről, a helyszínről, de leginkább a hangulatról. Arról, hogy a Sri Chinmoy maraton leginkább a belső béke sport útján történő kereséséről, megtalálásáról szól.

Célunk nem az, hogy a világ legjobb sportolójává váljunk. Célunk az, hogy jó karban tartsuk a testet, dinamizmust fejlesszünk, és életerőnknek ártatlan örömet adjunk. Célunk ne az legyen, hogy felülmúljunk másokat, hanem az, hogy állandóan felülmúljuk saját előző teljesítményünket. Saját képességeinket csak akkor tudjuk megfelelően értékelni, ha van összehasonlítási alapunk. Így nem azért versenyzünk, hogy másokat legyőzzünk, hanem, hogy előtérbe hozzuk saját képességeinket. Legjobb képességeink csak akkor kerülnek felszínre, ha másokkal együtt vagyunk. Ők arra ösztönöznek, hogy legjobb képességeinket előtérbe hozzuk, és mi is arra ösztönözzük őket, hogy előtérbe hozzák legjobb képességeiket. (...)

(Sri Chinmoy: Külső futás és belső futás)

Szóval Béla egy minimartaon erejéig ellátogatott a Lázbérci-víztáérozóhoz a Sri Chinmoy maratonra.

Uppony.

Nem mondható el, hogy közel van, de előzetesen a Lázbérci-víztározó környékét tanulmányozva feleségemmel eldöntöttük, hogy ott leszünk ezen a versenyen. Festői szépségű, meredeken lefutó hegyoldalakkal övezett, 77 hektáron elterülő mesterséges tó Uppony és Dédestapolcsány között.

img_20180701_092444.jpgKibéreltünk egy házat szombatra a szomszéd faluban, mert a verseny vasárnap reggel 8-kor kezdődött, így indulhattunk volna kb. hajnal 4-kor otthonról, valamint szombaton este 6-kor volt egy kötetlen beszélgetés a team tagjaival a Sri Chinmoy Maraton filozófiájáról.

Meséltek nekünk a Sri Chinmoy Maraton szellemiségéről, a külső és belső futásról, azaz a sport és a meditáció kapcsolatáról és az ebben rejlő hatalmas fejlődési lehetőségről. Sri Chinmoy olimpikonokkal és világbajnokokkal végzett közös munkáiról. Érdekes volt, nagyon jó volt hallgatni. Sri Chinmoy szerint a törekvés az a spirituális erő, ami ott rejlik minden jelentősebb vallási, kulturális, tudományos vagy sportbeli előrelépés mögött.

Egy szösszenet: „Szeresd a célodat, automatikusan haladni fogsz felé”…

Ne essék tévedés, az utóbbi 6 sorral senkit nem akarok sem átformálni, sem megtéríteni. Bevallom azonban, hogy engem megfogott a téma.

Ezután egy közös „pályabejárást” tartottunk, úgymond tyúklépéses tempóban kocogtunk egy ráhangolós kört a 4,2 kilométeres pályán, jól esett.

Eljött a vasárnap reggel, 350-en gyűltünk össze. Ezeknek a versenyeknek van egy olyan sajátossága, hogy közvetlenül rajt előtt a versenyzők egy perc csenddel adóznak a img_20180701_153535.jpg„mesternek”, tehát nem üvölt az AC/DC vagy éppen a Rammstein, nem üvöltik a mikrofonba, hogy „hajrá, nyomd meg, csapasd”, hát ilyenen sem voltam még. Szenzációs futóidő volt, 15 fok, árnyas út, szintkülönbség is csak 30 méter volt a pálya legalacsonyabb és legmagasabb pontja között. Szép nyugisan lefutottam a 2 körömet, és valahol volt egy olyan érzésem, hogy bárcsak ne érne véget…

A célban, ami szem-szájnak ingere: dinnye, iso, víz, üdítő, keksz, valamint a helyi nénikék által készített 4 féle vegán szendvics, de olyan minőségben, hogy a paradicsom, uborka, hagyma papírvékonyra volt rajta vágva, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nem volt az, ha elfogyott valamelyik ellátmányból, akkor „így jártál”, hanem hozták a következő adagot.

Távozásunkkor a szervezők és a team tagjai hálásan megköszönték, hogy részt vettünk a versenyükön(!), sugárzott a béke és a nyugalom. Gyönyörű éremmel jutalmazták a részvételt, és nem tudtam a versenypólónak sem ellenállni, vásároltam egyet (kiváló minőségű technikai ezernyóccázért), valamint vettem egy Chinmoy mester által írt könyvet, amit azóta is érdeklődéssel lapozgatok.

Összességében: nekem az idén eddig teljesített versenyeim közül eddig ez volt a legjobb, köszönetet mondtam magunknak, hogy a távolság ellenére elmentünk oda, nagyon megérte.

Szerintem ehhez nem is kell többet hozzáfűzni…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr1014101517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása