A téli túráknál az egyik sarkalatos pont a számomra a megközelítés. Hogyan jutok oda, hogyan megyek haza anélkül, hogy a különösebb esélyt adnék a megfázásnak. Fussak, vagy túrázzak? Az utóbbi kérdést úgy is fogalmazhatnám, hogy mit vegyek fel, mit vigyek magammal.

Nem hiszek a tárgymágiában, nem hiszem, hogy különböző kabalákkal távol lehet tartani a bajt. Nem hiszem, hogy az esernyő elrakása csökkentené az eső esélyét, nem hiszem, hogy az, hogy vettem egy hágóvasat ilyetén hatással bírna… pedig úgy néz ki.

Az úgy kezdődött, hogy egy másik program miatt délután már eleve nem érek rá, meg másnap ott a K&H félmaraton a beígért hőségben, így inkább szombat délelőtt csak pihegek… esetleg bevásárolok, hogy aztán reggel mégis ott tébláboljunk a Normafánál, mert egy rövidtáv…

Ismét Turul. Mondhatom nyugodtam, mert az idén harmadszor vágtam neki a Déli-pályaudvartól Nagykovácsiig vivő túrának. Most is futva, de most az elsődleges cél az volt, hogy „nem kidögleni”… Szóval tudtam, hogy ez, a Kerecsen 20 (MTSZ pont: 58; rendező: Szent Jakab Zarándok…

Azt nem tudom, hogy mondtam-e már, hogy gyerekkoromnak vannak kultikus helyei, ahova még legalább egyszer vissza kell mennem túrázni. Na jó van, ahová még még egyszer. Igen ez most direkt volt… Szóval van itt (már a blogban) némi elmaradás, az egyik ilyen hellyel kapcsolatban.…